Miután sikerült egyeztetnem e-mailben a fogadó hostel managerével, repülőre pattantam, és irány Korea. Persze előtte itthon interneten keresztül megvettem a vonatjegyet a reptér-Busan útra, a KTX-re, Korea shinkansen-jére. Nem volt olcsó, de olcsóbb, mint repülni, és kényelemes, biztonságos, gyors. Megérkezésemkor egy estét Incheon-ban töltöttem, egy kis hotelben, másnap reggel indultam Busanba.
Másnap reggel kivittek a reptérre, ott felszálltam a KTX-re és leutaztam egészen Busanig. Egyszerűen szuper, hogy pár éve egészen a reptérig kihozták a vonatot, hogy ne kelljen a reptérről először Seoul-ba vonatozni és átszállni, hanem egyenesen a repülőről átszállhatunk (már ha nem érkezik túl későn, mint esetemben) a vonatra, és lemehetünk Korea legdélibb nagyvárosába.
Na, ez az infrastruktúra!
Busanban a pályaudvar valahol a mértani közepe táján van a városnak, onnan még 50 perc busszal Haeunde-beach. Hittem is-nem is, hogy 5 perc sétára lesz a szállásom a parttól, de így lett! Mivel előző utam során láttam, hogy elég puccos üdülőnegyed, kicsit kételkedtem benne, hogy egy olcsó hostel ott lesz, de rengeteg hostel fér meg barátságosan a többi, 3-4-5csillagos szálloda árnyékában. Boldogan nyugtáztam, hogy eddig minden OK.
Felballagtam a hostelbe, ami egy épület két szintjét foglalta el (általában így van, nem az egész épület egy hostel, hanem egy épület 1-2 szintje, a többi szinten más irodák, üzletek, bárok, stb vannak) és bejelentkeztem. Mosolyogva fogadtak, bemutattak a többi workaway-es turistának, megmutatták a szobánkat (8 ágyas hostel szobában laktam a többiekkel). aznap délután még nem kellett munkába állni, így besétáltam a környéket.
Hát nagyjából ez fogadott......
Valamint 30-33 fok és kb. 80%-os páratartalom.....valószínűleg nemcsak a napi 3 órányi fizikai munka, hanem ez is hozzájárult ahhoz, hogy 3 hét alatt 6 kilót fogytam....(sajna visszakúszott rám az elmúlt egy évben, alattomosan.)
Miből állt a munka?
Déli 12-től délután 3-ig kellett a checkout után a szobákat rendbe tenni. Takarítás, ágyazás....mivel mi csináltuk, bizton állíthatom, rend és tisztaság volt....de életemben annyi homokot még nem takarítottam lakásban, mit ott, a tengerparton:)))))
A kis workaway-es csapatunk nagyon nemzetközi volt, van, akivel még most, két év után is tartom a kapcsolatot. Német, szingapúri, brazil, marokkói, skót, amerikai, orosz, francia....és én a magyar csaj.
Mindenki más háttérrel, más indíttatásból, összeverődtünk ott Busanban, Koreában...
Angolul beszéltünk...én akkor már tudtam valamennyit gagyogni koreaiul, de inkább csak a piacon a nénik találták szórakoztatónak:DDD Na meg persze a "takarítóbrigád".
Ha valakinek nem fekszik a manuális munka, az inkább ne próbálja ki, de nekem felüdülés volt a napi 10-12 óra seggelés után az irodában, meetingeken, itthoni munkában.
Miután elvégeztük a munkát, közösen főztünk, vagyis ketten-ketten egy-egy nap, és közösen ettünk késői ebédet. Mondanom sem kell, köze nem volt a koreai gasztronómiához, de nem baj, én reggel már úgyis a közeli piacon nyitottam, este meg a tengerparton, kifőzdékben tömtem tele magam....az a közös étkezés jellemzően koreai, és jól is esett munka után még a többiekkel leülni.
Ez a hostel, ahol én voltam, étkezést is biztosított a workaway-eseknek (nem mindenhol van így). Volt egy heti budget, abból felpakoltuk a hűtőt, és főztünk magunknak.
Nem is tudok sok mást mondani a munkáról....heti 1x mindenkire rákerült a sor, hogy a mosást csinálja...amit végül is a mosógép, de rohangálni kellett a tetőre, teregetni, és amíg mosott a gép, a reggeli után kitakarítani a közös konyhát, lobbit. Nem belehalós.
Bár az egyetlen, amit nehezen szoktam meg felnőtt fejjel, az az irdatlan káosz volt, ami a munkánkat jellemezte...ki volt osztva, hogy ki, melyik szobákat vagy fürdőszobákat takarítja, de egy óra múlva már mindenki belekapkodott jöttében-mentében a másik munkájába is...állítólag segíteni, de inkább káosz lett belőle...a végére mindig lett valahogy, mindig végeztünk, de ennyi fejetlen rohangálást?!?! De mint mondtam, a végére megszoktam....itt így mennek a dolgok. Palli-palli....ha nem ezerszer hallottam minden nap, egyszer sem!
Így, hogy szállás-kaja biztosítva volt, egész olcsón meg lehetett (volna) úszni az egész kalandot. Az én esetemben nemcsak a pénz miatt döntöttem e mellett a megoldás mellet....egyrészt annyi pénzem lett volna, hogy egy hetet kényelmesen utazzak, hotelben lakjak, ne kelljen dolgozni...de én szerettem volna minél több időt eltölteni úgy, hogy közben nem költök a lakásra kuporgatott pénzemből többet (előző évben ezt tettem:)))).
A másik erős indok a Workaway mellett viszont az volt, hogy nem találtam senkit, aki utazott volna velem, akkor amikor nekem a cég megengedte, hogy utazzak....én pedig nem szeretek magányosan utazni, nem vagyok én japán!
A Workaway-el folyamatosan társaságban voltam, barátokat szereztem, bár ez nem tündérmese, voltak ott olyanok is, akikkel nem különösebben mélyült el a barátság, de hát ez így van...viszont míg ott voltam, majdnem minden este voltunk ketten-hárman-négyen, akik együtt buliztunk a parton, mentünk étterembe, szomszéd városba túrázni, templomnézőbe, shoppingolni a földalatti piacra, vagy a shopping -negyedbe, Nampo-dong-ba....egy-két alkalmat kivéve szinte sosem voltam egyedül....
A következő bejegyzésekben megpróbálom bemutatni, mi mindenre volt idő 3 hét alatt, a kis munka mellett is...
Vagány vagy! Nagyon tetszik.
VálaszTörlés