Innen kezd izgalmassá válni a történet. Vagyis a történet folytatása. Mert mint céloztam már rá, első alkalommal is tudtam-éreztem, Korea nem egy egyutazásos kaland lesz.
Busan-ba szerelmes lettem. Nem kicsit, nagyon. Már a repülőn hazafelé tudtam, következő célom: Busan. Telibe, csak Ő.
És az igazi kaland itt kezdődik, mert az első út a buszos-idegenvezetős sétagalopp, előre megtervezett, előre lekonfirmált helyekre terelgetős, turistákra (ránk) mint naposcsibére vigyázó segítőkkel abszolút kényelemes és biztonságos volt.
De hogyan is legyen?
Ha lett volna kocsim, eladom, csak hogy utazhassak. De nem volt, így szerencsére nem kellett feláldozni sem:D
Akkor hallottam először a Workaway programról. Working Holiday programról hallottam már, de annak 35 év a felső korhatár (most lebuktam), erről sana lemaradtam. WOOF-ról is hallottam, ismerősöktől, akik Japánban próbálkoztak vele, de én nem hippit akartam játszani egy isten háta mögötti faluban, hanem Busan-ba vágytam....itt jött a képbe a Workaway.
Tulajdonképpen a WOOF városi változata, vagy hostelekben, vagy language cafe-ban dolgozik a lelkes külföldi turista, szállás (sokszor szállás-kaja kombó fejében). Szerencsére nincs felső korhatár, így lelkesen elkezdtem tanulmányozni a honlapot.
Itt tudjátok ti is átnézni, ha érdekel, hogyan lehet a lehető legolcsóbban megúszni egy hosszabb, akár több hónapos koreai kalandot (ha nem vettek fel egy koreai egyetemre sem):
https://www.workaway.info/hostlist-KR.html
Akkor tehát a gyakorlati része a dolognak. Mi szükségeltetik a programban való részvételhez?
Legyen annyi pénzed, ami a repülőjegyre elég, meg némi zsebpénz...a legnagyobb tétel, a szállás meglesz némi munka fejében. A kaja olcsó kint, a tömegközlekedés is, minden olcsóbb picit, ami pénz elég itthon egy hónapra élni, az kint is elég. A repjegyet pedig le lehet vadászni a neten, kis koncentrálással össze lehet rá gyűjteni.
Valamint: ERŐS angol vagy némi koreai tudás, ha mindkettő megvan, vagy esetleg japánul is tudsz kicsit, vagy bármi más nyelven, orosztól kezdve bármi, akkor 100% hogy fogadni fog egy hostel vagy egy language cafe.
(Mi az a language cafe? Olyan kávéház, ahová angolt, vagy japánt, esetleg németet, vagy valami külföldi nyelvet gyakorolni mennek a koreaiak, és fizetnek a tulajnak a lehetőségért, hogy külföldiekkel társaloghatnak. nyilván az angol a legkeresettebb.)
A hostelekben milyen munka van? Napi 3-4 óra takarítás, ágyazás, reggeliztetés, ilyenek. Nem kell belehalni, és bőven marad szabadidő csavarogni, este bulizni hajnalig, ésatöbbi. Ami még igen fontos: hogy így van alkalom együtt dolgozni, enni-inni, bulizni koreaiakkal és különböző nemzetközi utazókkal is, a mindennapok részese is lehet az ember egy kicsit. Természetesen a honlapon minden fogadó fél leírja, mit is kér az utazóktól, és levelezésben pontosítani is lehet.
Én leszűkítettem Busanra a keresést. Hiszen ez volt a fő cél, a nagy álom: Busan, nem két napig, hanem legalább két hétig. Általában egy hónap van kiírva, minimum ott tartózkodás gyanánt, de nyáron mentem, augusztusban, amikor minden segítség elkel, így 3 hétre is fogadtak. Sajnos a munkahelyemen ennél több szabit nem tudtam kierőszakolni.
Busanban sok a japán turista, főleg bevásárló-turista, így az angol mellett még egy ütőkártyám volt, a japán tudásom. Gyakorlatilag minden hosteltől pozitív választ kaptam, egy napon belül, így válogathattam, is.
Végül egy olyan hostelre esett a választásom, ami Busan Riviéráján, Haeunde-beach-en van, a strandtól 100 méternyire, 5 perc sétára. Jó választás volt, az biztos.
Pár levélváltásban megbeszéltük a részleteket, mikortól megyek, meddig leszek, mikor érkezem.
Hát mit mondjak, nem volt egy nagy átvilágítás, eleinte kicsit aggódtam is, hogy ha bárkit csak így befogadnak, akkor nem veszélyes-e? De persze nem volt...
Szóval így esett, hogy másodszor is kiutaztam Koreába, ezúttal Korea Siófokjára, 2015 augusztusban, mikor tombol a strandszezon, és a tenger-party-élet:))) Következő alkalommal részletesen leírom, milyen is munka egy ilyen hostelben, milyen "munkatársakkal" hozott össze a sors, hogy telt-egy egy napom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése