Egy teljes napot (na jó, nem hajnalban keltem) szántam Gamcheon városnegyedre, ami szintén talán az egyik legkedveltebb turistalátványosság, és persze a koreaiak maguk is szeretnek ide kirándulni. Ami régen a város szégyenfoltja volt, a nyomornegyed, azt szépen elkezdték kifestegetni, majd modern hipszterek kávézókat nyitottak, kézművesek kézművesboltokat, így egyszer csak megszépült, romantikus, művészfalu lett belőle.
Egy dombra épült szegénynegyedből lett kis csoda, a busaniak rendkívül büszkék rá, és van is miért. Órákon keresztül lehet ténferegni a kis utcákon, minden méteren akad valami, amit érdemes lefotózni, sok interaktív fotópont is van, ahol mi magunk is belekerülhetünk a képbe...
Bolygókat, virágoskerteket, találunk, és még magát a Kis herceget is a rókájával. Itt ettem először vízcsepp édességet, ami igazából japán, de mindegy,
Gamchonba szintén a halpiactól indultam, busszal mentem fel a dombra, nem nehéz megtalálni egész egyszerűen követni kell a turista tömeget:)))
Ahogy lenéz az ember a dombról, azért látszik még a régi kopott városrészből is valami, de valóban büszkék lehetnek, hogy sikerült a város szégyenéből a város büszkeségévé tenni, igazi turistamágnessé.
Persze azt a napot is Nampo-dong-ban fejeztem be, mint már említettem, imádtam arrafelé shoppingolni. Elsősorban a koreai kozmetikumok miatt, amiknek idő közben nagy rajongója lettem, meg az első utam során tapasztalt vevő-központúság miatt is...mindenhol kedves, segítőkész eladók, 1+1+1+1+1....akciók, rengeteg ingyenes termékminta, az általános hangulat miatt is, ami egy-egy road-shop-ban fogadja az embert.
Mégis csak sikerült egy képet előhalásznom a két metroállomást a föld alatt összekötő monster föld alatti zsibvásárról....ott messze a távolban még mindig az üzletek végeláthatatlan sora. Kicsit a kínai piacokat juttatja az ember eszébe, persze csak egy pillanatra, mert itt azért jobb a kínálat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése