한국의 맛 세계를 품다!
Azaz mutassuk meg Korea ízét a világnak, ez volt a Tv műsor és szakácsverseny mottója.
20 versenyző a világ minden tájáról: Ázsia, Amerikák, Európa...ebből páran, mint én is, otthoni konyhatündérek, de a nagyobb rész bizony szakács vagy szakácstanonc....hmmm. Ebből már lehetett tudni az esélyeket:))))
Persze ez egy TV műsor és semmit sem bíznak a véletlenre, az esélyesekkel már a kiutazásunk előtt is interjúkat készítettek, otthonukban, hazájukban, ezt persze mi már csak jóval később, a TV műsor adásba kerülése után láthattuk, de amúgy sem voltak kétségeink, kik az esélyesek: ők mind igazi profik voltak, többen nem is először vettek részt szakácsversenyen, persze nem ezen....
Ám mindettől függetlenül fantasztikus 8 nap volt, nagyon sűrű programokkal. Egyrészt a TV felvételek miatt, másrészt rengeteg programot szerveztek nekünk, sok helyre elvittek, és hiába volt "munka" az egész, nagyon szórakoztató volt. Első 1-2 napban még kameratudatosak voltunk, és kicsit feszélyezett, hogy folyton az arcunkban van, körülöttünk kering 3-4 kameraman, plusz a fejünk fölött kamera-drónok, de hamar megszoktuk, legalábbis én, 3 nap után már nem is foglalkoztam vele...
Mikor megérkeztünk Seoulba, a reptéren már vártak minket, egyenként mindenki a saját országából, hatalmas bőrönddel jött. Már itt felvételt készítettek velünk, és bemutattak a saját, külön tolmácsunknak! Nekem vicces volt a szitu, mert én is tolmács vagyok, most fordítva ültem a lovon:P A tolmácsok fiatalok voltak, még tapasztalatlanok, de viszonylag jól vették az akadályokat, és szegénykéknek velünk együtt kellett végigdolgozni a napot reggel 8-tól este 10-ig, néha éjfélig! Bizony, ennyi minden volt egy napra, a programok után még este 6-7 körül vissza a szállodába, vacsora után pedig mindennap, mind a 20 résztvevővel egyenként mini-interjú az aznapi dolgokról: gyűjtötték az anyagot a műsorhoz. Az időeltolódásra még ez a feszített tempó, pallipalli....első 3-4 nap nagyon ki voltam merülve....de ez a koreai tempó!
Első este még Seoulban éjszakáztunk, a tetőteraszon vacsorázva, ismerkedve, majd másnap a reggeli után indultunk Jeonju-ba, a bibimbap hazájába, ahol a minket fogadó CCIK (Creative Culinary Institute of Korea) intézményben és a környéken híres helyeket, éttermeket, a tengert és egyéb érdekes dolgokat látogatva sok-sok felvételt készíthessenek.
Mi, versenyzők...vagyis akkor már teljesen nyertesnek éreztem magam, hiszen részt vehettem ezen a fantasztikus utazáson, szóval mi külfüldiek és a tolmácsaink néhány PD-vel egy klasszikus, bordó műbőr-fehér nyloncsipke enteriőr koreai buszon utaztunk, a stáb többi tagja, a felszerelések külön kisbuszokkal, autókkal utánunk....
Jeonju-ba megérkezvén, még a szállás elfoglalása előtt betértünk az egyik leghíresebb gochujang és doenjang paszta gyártó családi manufaktúrába, ahol megmutatták, hogyan készül a legtöbb koreai étel elengedhetetlen alapanyaga, a paprikapaszta és a szójababpaszta....
A hotelünk nem volt túl messze a CCIK-től. Ezt a fotót a Tv műsor kedvéért, az intézet előtt készítették rólunk, itt már séfnek öltözve:)))
Rengeteg felvétel készült, volt,a mit felhasználtak a műsorhoz, de szerintem a 90%-át nem..ilyen ez a showbiznisz:P Ez a műsor nyitányához készült. Én rendkívül élveztem, hogy beleláthatok a műsorkészítésbe és úgymond "benne lehetek a sűrűjében"...ez egy más világ.
A CCIK úgy értettem, hogy egy minisztérium által támogatott intézmény, ahol a koreai ételek séfjeit képezik, akik majd a koreai ételeket képviselik...Fantasztikus, milyen lendülettel és pénzt nem kímélve népszerűsítik az amúgy is népszerű koreai ételeket külföldön. Nem is kell ennél jobb országimázs.
A CCIK konyhájában is voltak felvételek, itt oktatásban is részesültünk, nekünk is kellett főzni, feladatok voltak, elég sok időt töltöttünk bent. A felvételek közti szünetekben ettünk, beszélgettünk, barátkoztunk...Mert rögtön az elején 4 csapatot csináltak belőlünk, és csapatokban versengtünk egymással mindenféle vicces feladatokban...volt, ami persze komolyabb is volt....végül itt volt az elődöntő, ahol főzni kellett, hazai ízeket keverve a koreai ízekkel...kicsit zavarba ejtő történet,de itt dőlt el, ki az az 5 versenyző, aki majd élő adásban, a döntőben szerepel. Persze nekünk, home-cook-oknak, házi-tündéreknek esélyünk sem volt, de ez nem számít, én boldog voltam, hogy időre befejeztem a feladatot, és nem vágtam meg magam, nem égettem meg magam:DDDD Voltak, akik rosszul lettek, az előző napi tengerparti felvételeken napszúrást kaptak, vagy a stressztől lettek rosszul, szóval volt igazi dráma is bőven. Én a telefonomat ejtettem el úgy, hogy az út második felében le kellet válnom a mátrixról: se FB, se Kakao, se Instagram, semmi...a fotóim nagy része is a többiek kedvessége folytán került hozzám...
Elmentünk Jeonjuban egy olyan helyre, ahol teaszertartást tanultunk, hanbokba öltöztünk, és még Jeonju polgármestere is kezet fogott mindegyikünkkel...kicsit úgy éreztem magam, mint egy koreai drámában:DDD
A teaszertartást is végig filmezték, persze minden percünket, amit ébren töltöttünk, de addigra már rég megszoktam.
Balról jobbra: Miss Kolumbia, Miss Svédország és Miss Magyarország:DDDD Csak mert a hanbokban királynőnek érzi magát mindenki!
Persze a tengerparton is csapatverseny volt, az iszapból kellett kézzel, szó szerint a 10 körmünkkel kikaparni a pici kagylókat, az esti levesbe! időre, minél többet....mindenki kapott ahjumma nadrágot, amiben persze tök röhejesen néztünk ki, de ez itt így megy...mindent a poén kedvéért:P A cuppogó iszapban állandóan ottragadt a gumicsizmánk, négykézláb, hemperegve dagonyáztunk, remélem, a kedves TV nézőknek tetszett a külföldiek szerencsétlenkedése:DDD
Az intézetben a professzoroktól tanultunk is: a hölgytől a japche elkészítését. Sajnálom, hogy a műsorból ez kimaradt, azon kevesek egyike voltam, aki jól el tudta készíteni, és meg is dícsértek...(itthon már sokszor készítettem, itt egy kicsit másképp kellett, de sikerült).
Egyik este elvittek egy puccosabb étterembe, ahol megkóstolhattuk a legendás jeonju-i bibmbap-ot:
Voltuk egy szerzetesi ételeket oktató főzőiskolában is, ahol az egészséges, buddhista ételekkel ismerkedtünk, és egyből el is kellett készítenünk őket, a hwajeon-t (virágsütit), sült uborkát és a tofu-pogácsát azóta is megcsináltam itthon, többször is...Sajnos a lótuszlevélben különböző magvakkal, babokkal párolt rizst nem, mert itthon szerintem hiába keresnék lótuszlevelet.....(Füvészkert?!?!? haha)
Utolsó előtti napon volt az élő televíziós adásban a döntő, az előzőleg kiválasztott 5 nyertessel (Oroszország, Kína, Venezuela, Vietnam és USA). Mi 15-en, akik kiestek az elődöntőben, ekkor már teljesen felszabadultan, szuroltunk a stúdióban...
A három zsűritag ül ott oldalt, három koreai sztárséf, akik sokat szerepelnek ilyen műsorokban....a tolmácsaink taposták egymást autogrammért, bevallom, én nem ismertem őket, és most sem emlékszem rájuk...
The End
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése