Busan, és még több Busan

Miután eltöltöttünk egy éjszakát egy japán(!) hotelben, másnap még sok Busan-i program várt ránk. 

Apropó, japán. 

Busanban sok a külföldi, nemhiába kikötőváros, és sok a japán turista is. Japán nincs túl messze, 3 óra komppal.....sok a bevásárlóturista:D Az igény tehát megvan, hogy legyenek japános hotelek, és sok japán kajálda is van, friss tengeri cuccból nincs hiány, szuper, jöhetnek pénzt költeni, kozmetikumokat, ruhát, cipőt vásárolni a japán háziasszonyok:D Én elememben éreztem magam, a boltokban nagyon jól elvoltam japánul:)

A hotel is japános volt: a fürdőszoba a szokásos egybe-fürdő panel, a fűthető, bidés, popózuhanyos, hangfunkciós szuper WC, és 3 féle reggeli: kontinentális, japán és koreai ételek keveréke hosszú-hosszú büféasztalon, sorban. 

Szóval reggeli jöhetett az újabb túra. végre a tengerpart felé vettük az irányt. Először kisvonatnak álcázott turistabusszal felbuszoztunk a tengerparton nyúló hegyoldalba, elvegyülve a rengeteg kínai turista közt. Először a festői partszakaszon felhúzott híres Yeondo világítótornyot néztük meg, majd szuper képeket lőttünk a sziklás tengerpartról. Itt ellettem volna egész nap, de sejtettem, hogy lesz ez még jobb is, tekintve, hogy még csak délelőtt volt....

Miután számtalan festői képet sikerült készíteni a tengerről, ismét busz, és Busan burzsuj kerületébe, a koreai Miami-nak is nevezett Haeundae városrészbe, konkrétan annak is a Haeundae beach nevű strandjára tartottunk. A buszt otthagytuk valahol, és az APEC ház felől közelítettük meg, mivel az egy félszigeten fekszik, amit csodás, fenyőkkel és más fákkal övezett tengerparti sétány vesz körbe, így népszerű esti sétaösvény. Mi persze nappal mentünk, de ettől nem volt kisebb látvány:)) 

Az ázsiai és csendes-óceáni fejesek találkahelye annyira nem hatott meg, de el kell ismerni, jó érzékkel választották meg a helyét. Engem leginkább a hatalmas, tradicionális koreai gyöngyházberakással készült falikép kötött le leginkább. Persze maga az épület is szuper, de a környéke még szuperebb.

Innen aztán tovább, a fapallós sétányon a Haeundae beach-re. Erről nem tudom, hogyan lehetne elég érzékletesen írni, én itt már 200%-ban biztos voltam, hogy ha ismét jövök Koreába, akkor Busan nem két nap lesz.....

A homokos tengerpart még elég gyéren látogatott volt, tekintve, hogy májusban jártunk ott. Az idő viszont ragyogó napsütéses, és bizony rendesen meleg is volt, de gondolom, a tenger még nem annyira....amennyire visszaemlékszem, a lábunkat kissé megáztattuk benne, megint a gyermeki öröm motivált, hogy végre itt a tenger, nehogy hazamenjek egy lábmosás nélkül!

Itt megjegyzem, a szörfruhás félisten még néha előjön álmomban:DDDD Igaz, utunk során többször is odajöttek random helybéliek, hogy velünk, a külföldiekkel fotózkodjanak, Gyeongju-ban is, a bevásárlónegyedben is....de én nem bírtam magam rávenni, hogy az út további részében továbbra is csak szörfruhás félistennek emlegetett palitól kérjek egy közös fotót....ㅋㅋㅋㅋ

Sőt, le se mertem fotózni:P Még messziről se, na mindegy.

Aznapi ebédünk, a galbi jjim, azaz marha.....pörkölt(persze tényleges nem pörkölt, de a leginkább magyaros ételérzés) volt az utunk során a legalattomosabb:D Úgy volt csípős, hogy közben szaftos és édes is, az ember taknya-nyála egybefolyt, elnézést a képszerű leírásét, de még így sem lehetett abbahagyni. A kimchit mellé azért ettem, mert az kevésbé volt csípős, és azzal enyhítettem az édes kínt....a nagyon gyanús hegyes zöldet nem kóstoltuk meg. Úgy éreztem, szerintem a többiek is, hogy elég annyi csípősség, amit eleve belefőztek a cuccba:))) De esküszöm, imádtam, minden falatot. A babcsíra leves direkt azért volt, hogy a belsőégést oltsuk vele:)

Aztán jött a hosszú, kellemes bódultságban töltött és trot zenével aláfestett buszút vissza Seoul-ba.

Arra azért feleszméltem, mikor az autópálya kapun átsurrantunk. 

A Han-folyó mellett sikerült egy szellemautót is fotóznom. Legalább tudom, hogy nem a csípős marhától  hallucináltam.

Aznap este már kezdett rám telepedni némi melankólia, mivel tudatosult bennem, hogy már nem sok van hátra az utazásból. Mellette izgatott is voltam, hiszen újra Seoulban voltunk, és már üzengettünk egymásnak a koreai levelezőpartneremmel, szervezgettük a programot az utolsó napra, ami szabadprogramnak volt hirdetve. De előtte még DMZ, Itaewon és még egy kis Seoul.

Busan---사랑에 빠졌다

Gyeonju-ból Busan felé vettük az irányt. Busszal, folytatva utunkat, ahogyan északról hosszában átszelve az országot legurultunk egészen délre. 

Maga a buszozás is egy élmény volt, a bordó busz, az öreg buszvezető bácsi, aki tolta nekünk a trot zenét, amit addig nem ismertem, de a legjobb lakodalmas pop-ot juttatta többünknek is eszébe, és a végére már egész megszoktam. Egyébként az autóspihenők is tök jók, büfékkel, boltokkal, rendes, tiszta, mindennel felszerelt WC-kkel, szóval hiába a hosszú út, azért nem volt kényelmetlen. Szolgáltattunk egy kis látnivalót a helyieknek is, mindenhol jól megnéztek (de nem zavarón...), hogy na, ezek vajon kifélék, mert nem amerikai, az biztos:)

Haladtunk az autópályán, szépen művelt földek, gyümölcsösök mellett, a távolban hegyek, majd szépen beértünk Busan-ba.

A világ ötödik  legnagyobb kikötője.....Én, aki egy tenger nélküli országból jöttem, tátott szájjal bámultam a háztömb méretű teherhajókat, mint egy gyerek.
A kikötő mellett haladva, első utunk természetesen a kilátóhoz vezetett. Jó ötlet, nézzünk előbb szét, hol is vagyunk. Nekem amúgy is tenger-fétisem van, a szárazföldi gyerek állandó vágyakozása, ilyenkor aztán nem tudok betelni vele. Már itt éreztem, hogy Busan kezd bekúszni a bőröm alá.

Az a fehér sirály-szárnyat formázó tetejű épület a híres Jagalchi halpiac.

Most, hogy nézegetem a régi képeimet, feltűnt, hogy magáról a kilátótoronyról nem is csináltam képet...pedig csodás volt, a nagy sárkánnyal a tövében. Egy szép park veszi körül, és itt is áll egy büszke Lee Sun Shin szobor. De tényleg, én általában annyira el vagyok foglalva a bámészkodással, hogy nem kattintgatok folyton, sokkal több képet is csinálhattam volna, de nem. Pláne a halpiacon, ami a következő állomás volt. 

Nahát, én jártam már Japánban, meg bírom a sushit, tengeri herkentyűket, de ami csuda szerzeteket is láttam, a felét nem tudtam beazonosítani. Van mit bámulni, az biztos.

Egyébként a halpiac egyben jó szórakozás is, nemcsak a fura tengeri (és ehető) állatok miatt. De itt olyan éttermek, vagyis inkább olyan beülős kis kajáldák vannak a piacon belül, ahol megsütik/főzik vagy akár sashiminek kifilézik az épp frissen vásárolt cuccot. Persze alaposan túlárazva, de hát benne van a pakliban, ez egy turista paradicsom:) Mondjuk mi akkor kihagytuk, de azért sikerült egy kis szárított tintahalat vennem, ami köztudottan az egyik legjobb sörkorcsolya.

Este pedig a halpiaccal szemközti Nampo-dong városrészbe mentünk át, ahol a fashion street-nek nevezett bevásárlóutca, ami tulajdonképpen sok utca, sok-sok-sok ruha, cipő- és kozmetikum bolttal, étteremmel, kávézóval, és STREET FOODdal. Miért csupa nagybetű?? Mert Korea a street food mekkája. Az olcsó, laktató és iszonyúan finom utcai kaja, amit nem lehet megunni. Egy rendes dráma rajongó felkészülten, célirányosan és szisztematikusan halad ezekben az utcákban, semmi sem maradhat ki, amit eddig csak 2D-ben csodálhattunk. Amikor a gyerek beszabadul a játékboltba....Nampo-dong nekem olyan, mint egy Csodaország. Persze jó, ha van némi pénzmagja az embernek, de a kaja olcsó, a divat olyan áron, mint nálunk, a kozmetikumok pedig világhírűek, remek minőségűek, de ehhez képest olcsók. A csomagolás, a boltok hangulata...minden csábító. Itt vérszemet kap még az is, aki amúgy nem shopping királynő. És a ráadás: FREE SAMPLE. Mindenhol, marékszámra. Korea, én így szeretlek:)

És itt érdemes megjegyeznem, mennyire vásárlóbarát ez az ország. Igen, aminek természetesnek kellene lennie, hiszen az üzlet attól jó, vagy rossz, hogy a vásárlók elégedettek-e? Ám nálunk valahogy mégsem teljesül az evidencia.

Koreában nagyon egyszerű pénzt költeni. Most nem arra gondolok, hogy minden tele van csábító árucikkekkel, hanem a gyakorlati részére. Nem kell pénzváltót keresgélni, nem zavarnak el, ha nagy pénzzel mész be egy üzletbe, nem rázzák a fejüket, ha teljesen ismereten ország ismeretlen kártyáját nyújtod feléjük. Amúgy működik. Sima, folyószámlához tartozó kártyámmal bárhol...a legkisebb éjjel-nappaliban is tudtam fizetni. Pin kód?! Minek! A kiszolgálás is udvarias, remek, turistaösvények kereszteződésénél található városrész, teljes természetességgel az eladók beszélik az angolt, a japánt, a kínait. Meghallgatnak, felvázolt igényeidnek megfelelő termékeket ajánlanak, nyújtanak kipróbálásra, mosolyogva, kedvesen...mint akit ezért fizetnek.

És beugrik hirtelen a mi fővárosunk legközpontibb helyén fekvő, turisták, külföldiek által sűrű látogatott plázája, az a bizonyos nyugati...a magyarul sem tudó, unott, szőkített, sárgás-narancsra aszalt eladókkal spékelt butikok, ahol ezen alkalmazottak betolakodónak tekintik a vevőt, egy pillantással nyugtázzák, ha belép, majd vásárlás nélkül kilép, nehogy már le kelljen tenni az ájfónt.

Mindegy, szóval itt ezt az egy fotót lőttem, épp sötétedéskor léptünk be a shopping mennyországba. Innentől kezdve csak élveztem. A vásárlást is, és a sok jól öltözött, csinos fiút, akik folyton szembejöttek. Hát nézelődni, azt már csak szabad, nem??

Gyeongju-Seokguram, Bulguksa

Seokguram sziklatemplom, Gyeongju

A Tohamsan hegyen, mélyen az erdőben épített sziklatemplomot szintén a Silla királyság fénykorában építették. Maga a környék is gyönyörű, a hegyből kifaragott templom pedig egy csoda, nem véletlenül a világörökség része. Sajnos bent nem lehet fotózni, úgyhogy vissza kellett fogni magamat, ami nehezemre esett. Biztos másnak is. Úgyhogy legalább a molinót lefotóztam, hátha nem fogok később emlékezni, hogyan is nézett ki az óriás Buddha:) A Seokguram egyébként kőbarlang kolostort jelent (már a hanjákból kiindulva). És milyen igaz:D Ha valakit érdekel, nagyon izgalmas tanulmányokat lehet olvasni a neten a mértani és ikonográfai összefüggésekről, csak be kell pötyögni a templom nevét a gugliba. Személy szerint engem mindig meglep, hogy tudósokat meglep, hogy a régiek hogyan törekedtek a spiritualitást mértani formákba öntve tökéleteset alkotni, és azon is, hogy ez sikerült nekik....mi ebben a meglepő? A régi emberek életének minden percét átjárta a spiritualitás, és nem voltak butábbak sem, mint mi, sőt, okosabbak voltak, mert nekik ment számítógép és google nélkül is. Mi felejtettünk el lelket adni az épületeknek, a funkcionalitás és a költséghatékonyság az istenünk, nem a világegyetemmel való harmóniára törekvés. Vajon miért van az, hogy ha belépünk egy Seokguram-ba, Bulgugksa-ba, vagy akár egy gótikus vagy reneszánsz dómba, mély áhítatot és békét érzünk szinte azonnal? Nemcsak azért, mert NAGYON nagyok....Miért töltenek fel fizikailag energiával és lelkileg nyugalommal a hanok-ok, vagy a régi magyar parasztházak? Van az a szófordulat is, amikor azt mondjuk, ennek vagy annak az épületnek lelke van....átvitt értelemben persze, de mégis érzett már ilyet mindenki, legalább egyszer-kétszer az életében, nem? A következő állomásunkon még inkább...

Bulguksa templom

Ezután a Bulguksa templomegyütteshez látogattunk, ami egyike Korea leghíresebb, talán legtöbbet látogatott templomainak. Szerintem nagyon kedvező időszakban látogattunk oda, májusban, mikor az idő már remek, de még nincs kánikula, és a turisták is mérsékelt számban fordulnak elő, persze minket is beleértve, igazán sehol nem tapasztaltam zavaró tömegeket. Sok helyi (koreai) ember is volt itt, akik használták a templomot, vagyis imádkozni jöttek ide, nem csak fotózni....jó érzés látni, ahogyan a még mindig ÉL a templom. A templom neve: Buddha országa templom....(megint csak a hanja.). Azt hiszem, ide még vissza fogok egyszer jönni.

Silla

Gyeongju, ahol minden lépéssel belélegezzük a történelmet.

A Silla királyság régi fővárosa, most különösen igényes, szuper múzeum ad otthont a filmekből jól ismert relikviáknak. (Minden elismerés a dráma készítőiknek, amiért a történelmi filmek ékszereit, ruháit, díszleteit olyan aprólékos műgonddal, pénzt nem sajnálva, bár valószínűleg némileg "felturbózva" reprodukálják. Hiszem, hogy például a "Silla királyság ékköve" hatalmas nemzetközi sikeréhez a remek történeten, a fantasztikus színészeken kívül e fenséges kor pazar ruháinak, ékszereinek a rekonstruálása is nagymértékben hozzájárult. 

Százával állnak érintetlen a zöldellő, karban tartott sírok, a múzeumban a néhány feltárt sírból kiemelt rengeteg aranydísz, ékszer, a fegyverek, a használati tárgyak. 

És persze a híres csillagvizsgáló, a Cheonseongdae. 

Gyeongju-i bibimbap

Ha már a csülöknél tartottam, akkor következzék egy kis kitérő a kaják világába.

...

Szinte minden dráma rajongónál elérkezik az a pillanat, inkább előbb, mint utóbb, hogy megkóstolja, kipróbálja a koreai ételeket. Miért?? Valószínűleg azért, mert a drámákban 10 percenként bevágott étkezések, melyek a sztori állandó elemei, sőt néha önálló életet élnek, néha főszerepet is kapnak, felvonultatják a tradicionális és modern városi ételek egész seregét. Felér egy agymosással. Mert mikor már 100x végignézted, hogy micsoda boldogsággal tömik be két szippantásra a ramyun-t, hogy majd minden este egy teokbokki+eomuk kombót tolnak a kerekes-gurulós koreai üvegtigrisekben, vagy a chimek sikersztorija azután a  bizonyos csillagfiús sorozat után, vagy amikor egész sorozatokat szentelnek a tradicionális és luxuskivitelű hagyományos ételeknek....már az álmaidba is bekúsznak...hát muszáj élőben is kipróbálni. Mégse kerül annyiba, mint egy utazás, mégis kilépünk vele a virtuális világból a valóságba, nem?

Egyszóval kikerülhetetlen, és szükségszerű, hogy megkóstolj néhányat ezekből az ételekből. Ez olyan interaktívvá teszi a dráma-élményt. Legjobb, ha ramyun-t, kimchi-jeon-t, vagy épp teokbokki-t tolsz miközben nézed aktuális kedvenc drámádat. 

Tegye fel a kezét, aki dráma rajongó, és még SOHA nem ült le koreai kajával a TV/laptop elé??

....

Mitől is olyan addiktív a koreai konyha?

...

A változatosság...ami ugye gyönyörködtet. Nem csak egyik napról a másikra, hanem egyetlen terített asztalnál is a színek, textúrák és ízek harmonikus kavalkádja. 

Íme a Gyeongju-előtt fogyasztott bibimbap. A legismertebb, egyszerű, de mégis végtelenül igényes étel.

Vagyis étel-halmaz. Mert a koreai banchan nem játék. A külön tálkákba pakolt fermentált, savanyított, párolt zöldségek, húsok (az a szürkés-fehér kocka az párolt cápahús volt!), és az elmaradhatatlan leves. Van itt minden: marhahús, hal, zöldségek, gomba, rizs, szilárd kaja is, leves is, csípős, édes, savanyú, sós, keserkés....ez a terülj-terülj asztalkám is a varázslat része. 

Ez az ebéd kifejezetten a nem csípős kategória volt, ami viszonylag kevés Koreában (kivéve a kimchit, és az opcionális paprikakrémet). Ha csak picit is, de minden csípős, Vannak persze fokozatok, elég széles skálán, szerencsére én nagyon jól bírom, sőt kifejezetten imádom a csípős ételeket, a koreai csípős-de közben édes is- kajákat pedig imádom. 

Azóta időt-pénzt nem kímélve, amit tudok megkóstolok, és itthon, a beszerezhető alapanyagokból megpróbálok megtanulni, hogy ne csak a méregdrága pesti koreai éttermekben legyen meg az élmény, és hogy megoszthassam a barátaimmal is:)

Jongin skanzen, Suwon

Suwon 40 km-re fekszik Seoul-tól, és amellett, hogy ott lakik az egyik legrégebbi koreai levelezőpartnerem, nem mellesleg van ott egy hatalmas....de tényleg hatalmas skanzen. A skanzen szó eddig nekem egyet jelentett a félkörbe rakott, 10-12 parasztházzal, melyekben porosodó rokolyák, kukoricacsuhé, és sok Miska-kancsó porosodik, a fűben pedig libák, birkák legelésznek.

.....

De ez itt Suwon-ban, ez egy hatalmas város. A közigazgatás minden épületével, a régi hétköznapok minden kellékével, statisztákkal, lovakkal, festett pavilonokkal, utcákkal, terekkel, egy egész nap kell, hogy tényleg alaposan bejárja az ember. Akkora a terület, hogy még a sok turistát is elnyeli. hatalmas élmény, a sorozatrajongóknak pedig kötelező, életnagyságú papíremberek hirdetik, melyik drámát hol forgatták itt.

Láttunk esküvőt, esküvői menetet, lovasakrobata bemutatót, ahol a srácok lóhátról nyilaztak, majd előkapták az ostort és csergették.....öööö....hol is láttunk már ilyet..?? Szuper, megtaláltuk rég elveszett testvéreinket:)))

Aznap délután, miután visszabuszoztunk Seoul-ba, még belefért a Namsan torony, és a Dongdaemun piac is.

Az ikonikus pontok...

 Ginszeng szaküzlet. Kár, hogy én nem értek hozzá, csak annyit tudok, ha a koreai vörös ginszeng mint egyik fő összetevő szerepel egy kozmetikumban, az rossz nem lehet. Csak jó. És luxus kategória, de mindenképp varázserővel bír.

Piac, csülök. Egyre otthonosabbnak tűnt ez az ország. Este be is ültünk egy közeli csülközőbe, az étel neve pedig koreai nevén jeokbal.  Újabb kedvencet avattam. Fantasztikus, omlós, puha, szaftos, ízletes. Némi soju-val már gasztro-orgazmus. Ha orvos lennék, receptre írnám: ezt egye kend, ettől erőre kap!

Bukchon Hanok village

Bukchon, a meseházak negyede

A hanok, a tradicionális koreai ház a padlófűtésével, a szellős elrendezésével, a bájos díszítésével, meg úgy általában ahogy belengi "Korea szelleme"...minden turista elzarándokol ebbe a városrészbe. Felesleges leírnom, amit már millióan leírtak előttem, nem tartok kiselőadást, milyen öko-, milyen pazar. Egy tuti, legközelebbi utam alkalmával már biztosan szeretnék megszállni egy hanok stílusú panzióban...bár erre azért még kicsit jobban kell gyúrni, úgy tűnt eddig, nem épp olcsó mulatság.

....

Azért azt megkérdezném egy itt lakó celebtől, vagy magas rangú kormánytisztviselőtől, milyen érzés, hogy naponta több ezer-, tízerer ember grasszál a háza tövében és fotózkodik non-stop..? Személy szerint engem az őrületbe kergetnének, de ők felvállalják ezek szerint a kultúrmissziót, és hagyják, hadd áradjon a  szeretet és a csodálat:)

Sejong király és Lee Sun Shin admirális

Nagyságuk előtt tiszteleg az a hatalmas, nyílt placc is, melyen impozáns szobraik állnak. Nekem az tetszett benne a legjobban, ahogyan a hatalmas metropolisz közepén a tér kitágul, a felhőkarcolók helyén az ég feszül, a várost ölelő hegyek pedig megkoronázzák az egészet. Tessék, így kell várost, teret tervezni! Amúgy esett...aznap egyedül, de még ez sem törte le az áhítatot, amit éreztem:) 

Nagyon csendben jegyzem csak meg, aznap este chimek-re vadásztunk. Igen, a drámáknak erős befolyásoló hatalmuk van. Igen, utunk előtt nem sokkal vetítették a "My love from the star" kult-sorozatot. Ez van. Szerintem nem ciki:) Ha nincs ez a dráma, sose tudom meg, hogy a világ legjobb gyorskajája nem a meki, vagy a burgerking, se nem a pizza....hanem a sült csirke mindenféle szószokkal és sörrel. Minek az a sok szénhidrát, meg tartósítószer, a lényeg úgyis a hús meg a sör. A koreaiak tudják a tutit.

Folyt. köv.