Seokguram sziklatemplom, Gyeongju
A Tohamsan hegyen, mélyen az erdőben épített sziklatemplomot szintén a Silla királyság fénykorában építették. Maga a környék is gyönyörű, a hegyből kifaragott templom pedig egy csoda, nem véletlenül a világörökség része. Sajnos bent nem lehet fotózni, úgyhogy vissza kellett fogni magamat, ami nehezemre esett. Biztos másnak is. Úgyhogy legalább a molinót lefotóztam, hátha nem fogok később emlékezni, hogyan is nézett ki az óriás Buddha:) A Seokguram egyébként kőbarlang kolostort jelent (már a hanjákból kiindulva). És milyen igaz:D Ha valakit érdekel, nagyon izgalmas tanulmányokat lehet olvasni a neten a mértani és ikonográfai összefüggésekről, csak be kell pötyögni a templom nevét a gugliba. Személy szerint engem mindig meglep, hogy tudósokat meglep, hogy a régiek hogyan törekedtek a spiritualitást mértani formákba öntve tökéleteset alkotni, és azon is, hogy ez sikerült nekik....mi ebben a meglepő? A régi emberek életének minden percét átjárta a spiritualitás, és nem voltak butábbak sem, mint mi, sőt, okosabbak voltak, mert nekik ment számítógép és google nélkül is. Mi felejtettünk el lelket adni az épületeknek, a funkcionalitás és a költséghatékonyság az istenünk, nem a világegyetemmel való harmóniára törekvés. Vajon miért van az, hogy ha belépünk egy Seokguram-ba, Bulgugksa-ba, vagy akár egy gótikus vagy reneszánsz dómba, mély áhítatot és békét érzünk szinte azonnal? Nemcsak azért, mert NAGYON nagyok....Miért töltenek fel fizikailag energiával és lelkileg nyugalommal a hanok-ok, vagy a régi magyar parasztházak? Van az a szófordulat is, amikor azt mondjuk, ennek vagy annak az épületnek lelke van....átvitt értelemben persze, de mégis érzett már ilyet mindenki, legalább egyszer-kétszer az életében, nem? A következő állomásunkon még inkább...
Bulguksa templom
Ezután a Bulguksa templomegyütteshez látogattunk, ami egyike Korea leghíresebb, talán legtöbbet látogatott templomainak. Szerintem nagyon kedvező időszakban látogattunk oda, májusban, mikor az idő már remek, de még nincs kánikula, és a turisták is mérsékelt számban fordulnak elő, persze minket is beleértve, igazán sehol nem tapasztaltam zavaró tömegeket. Sok helyi (koreai) ember is volt itt, akik használták a templomot, vagyis imádkozni jöttek ide, nem csak fotózni....jó érzés látni, ahogyan a még mindig ÉL a templom. A templom neve: Buddha országa templom....(megint csak a hanja.). Azt hiszem, ide még vissza fogok egyszer jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése