...
Szinte minden dráma rajongónál elérkezik az a pillanat, inkább előbb, mint utóbb, hogy megkóstolja, kipróbálja a koreai ételeket. Miért?? Valószínűleg azért, mert a drámákban 10 percenként bevágott étkezések, melyek a sztori állandó elemei, sőt néha önálló életet élnek, néha főszerepet is kapnak, felvonultatják a tradicionális és modern városi ételek egész seregét. Felér egy agymosással. Mert mikor már 100x végignézted, hogy micsoda boldogsággal tömik be két szippantásra a ramyun-t, hogy majd minden este egy teokbokki+eomuk kombót tolnak a kerekes-gurulós koreai üvegtigrisekben, vagy a chimek sikersztorija azután a bizonyos csillagfiús sorozat után, vagy amikor egész sorozatokat szentelnek a tradicionális és luxuskivitelű hagyományos ételeknek....már az álmaidba is bekúsznak...hát muszáj élőben is kipróbálni. Mégse kerül annyiba, mint egy utazás, mégis kilépünk vele a virtuális világból a valóságba, nem?
Egyszóval kikerülhetetlen, és szükségszerű, hogy megkóstolj néhányat ezekből az ételekből. Ez olyan interaktívvá teszi a dráma-élményt. Legjobb, ha ramyun-t, kimchi-jeon-t, vagy épp teokbokki-t tolsz miközben nézed aktuális kedvenc drámádat.
Tegye fel a kezét, aki dráma rajongó, és még SOHA nem ült le koreai kajával a TV/laptop elé??
....
Mitől is olyan addiktív a koreai konyha?
...
A változatosság...ami ugye gyönyörködtet. Nem csak egyik napról a másikra, hanem egyetlen terített asztalnál is a színek, textúrák és ízek harmonikus kavalkádja.
Íme a Gyeongju-előtt fogyasztott bibimbap. A legismertebb, egyszerű, de mégis végtelenül igényes étel.
Vagyis étel-halmaz. Mert a koreai banchan nem játék. A külön tálkákba pakolt fermentált, savanyított, párolt zöldségek, húsok (az a szürkés-fehér kocka az párolt cápahús volt!), és az elmaradhatatlan leves. Van itt minden: marhahús, hal, zöldségek, gomba, rizs, szilárd kaja is, leves is, csípős, édes, savanyú, sós, keserkés....ez a terülj-terülj asztalkám is a varázslat része.
Ez az ebéd kifejezetten a nem csípős kategória volt, ami viszonylag kevés Koreában (kivéve a kimchit, és az opcionális paprikakrémet). Ha csak picit is, de minden csípős, Vannak persze fokozatok, elég széles skálán, szerencsére én nagyon jól bírom, sőt kifejezetten imádom a csípős ételeket, a koreai csípős-de közben édes is- kajákat pedig imádom.
Azóta időt-pénzt nem kímélve, amit tudok megkóstolok, és itthon, a beszerezhető alapanyagokból megpróbálok megtanulni, hogy ne csak a méregdrága pesti koreai éttermekben legyen meg az élmény, és hogy megoszthassam a barátaimmal is:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése