Busan, és még több Busan

Miután eltöltöttünk egy éjszakát egy japán(!) hotelben, másnap még sok Busan-i program várt ránk. 

Apropó, japán. 

Busanban sok a külföldi, nemhiába kikötőváros, és sok a japán turista is. Japán nincs túl messze, 3 óra komppal.....sok a bevásárlóturista:D Az igény tehát megvan, hogy legyenek japános hotelek, és sok japán kajálda is van, friss tengeri cuccból nincs hiány, szuper, jöhetnek pénzt költeni, kozmetikumokat, ruhát, cipőt vásárolni a japán háziasszonyok:D Én elememben éreztem magam, a boltokban nagyon jól elvoltam japánul:)

A hotel is japános volt: a fürdőszoba a szokásos egybe-fürdő panel, a fűthető, bidés, popózuhanyos, hangfunkciós szuper WC, és 3 féle reggeli: kontinentális, japán és koreai ételek keveréke hosszú-hosszú büféasztalon, sorban. 

Szóval reggeli jöhetett az újabb túra. végre a tengerpart felé vettük az irányt. Először kisvonatnak álcázott turistabusszal felbuszoztunk a tengerparton nyúló hegyoldalba, elvegyülve a rengeteg kínai turista közt. Először a festői partszakaszon felhúzott híres Yeondo világítótornyot néztük meg, majd szuper képeket lőttünk a sziklás tengerpartról. Itt ellettem volna egész nap, de sejtettem, hogy lesz ez még jobb is, tekintve, hogy még csak délelőtt volt....

Miután számtalan festői képet sikerült készíteni a tengerről, ismét busz, és Busan burzsuj kerületébe, a koreai Miami-nak is nevezett Haeundae városrészbe, konkrétan annak is a Haeundae beach nevű strandjára tartottunk. A buszt otthagytuk valahol, és az APEC ház felől közelítettük meg, mivel az egy félszigeten fekszik, amit csodás, fenyőkkel és más fákkal övezett tengerparti sétány vesz körbe, így népszerű esti sétaösvény. Mi persze nappal mentünk, de ettől nem volt kisebb látvány:)) 

Az ázsiai és csendes-óceáni fejesek találkahelye annyira nem hatott meg, de el kell ismerni, jó érzékkel választották meg a helyét. Engem leginkább a hatalmas, tradicionális koreai gyöngyházberakással készült falikép kötött le leginkább. Persze maga az épület is szuper, de a környéke még szuperebb.

Innen aztán tovább, a fapallós sétányon a Haeundae beach-re. Erről nem tudom, hogyan lehetne elég érzékletesen írni, én itt már 200%-ban biztos voltam, hogy ha ismét jövök Koreába, akkor Busan nem két nap lesz.....

A homokos tengerpart még elég gyéren látogatott volt, tekintve, hogy májusban jártunk ott. Az idő viszont ragyogó napsütéses, és bizony rendesen meleg is volt, de gondolom, a tenger még nem annyira....amennyire visszaemlékszem, a lábunkat kissé megáztattuk benne, megint a gyermeki öröm motivált, hogy végre itt a tenger, nehogy hazamenjek egy lábmosás nélkül!

Itt megjegyzem, a szörfruhás félisten még néha előjön álmomban:DDDD Igaz, utunk során többször is odajöttek random helybéliek, hogy velünk, a külföldiekkel fotózkodjanak, Gyeongju-ban is, a bevásárlónegyedben is....de én nem bírtam magam rávenni, hogy az út további részében továbbra is csak szörfruhás félistennek emlegetett palitól kérjek egy közös fotót....ㅋㅋㅋㅋ

Sőt, le se mertem fotózni:P Még messziről se, na mindegy.

Aznapi ebédünk, a galbi jjim, azaz marha.....pörkölt(persze tényleges nem pörkölt, de a leginkább magyaros ételérzés) volt az utunk során a legalattomosabb:D Úgy volt csípős, hogy közben szaftos és édes is, az ember taknya-nyála egybefolyt, elnézést a képszerű leírásét, de még így sem lehetett abbahagyni. A kimchit mellé azért ettem, mert az kevésbé volt csípős, és azzal enyhítettem az édes kínt....a nagyon gyanús hegyes zöldet nem kóstoltuk meg. Úgy éreztem, szerintem a többiek is, hogy elég annyi csípősség, amit eleve belefőztek a cuccba:))) De esküszöm, imádtam, minden falatot. A babcsíra leves direkt azért volt, hogy a belsőégést oltsuk vele:)

Aztán jött a hosszú, kellemes bódultságban töltött és trot zenével aláfestett buszút vissza Seoul-ba.

Arra azért feleszméltem, mikor az autópálya kapun átsurrantunk. 

A Han-folyó mellett sikerült egy szellemautót is fotóznom. Legalább tudom, hogy nem a csípős marhától  hallucináltam.

Aznap este már kezdett rám telepedni némi melankólia, mivel tudatosult bennem, hogy már nem sok van hátra az utazásból. Mellette izgatott is voltam, hiszen újra Seoulban voltunk, és már üzengettünk egymásnak a koreai levelezőpartneremmel, szervezgettük a programot az utolsó napra, ami szabadprogramnak volt hirdetve. De előtte még DMZ, Itaewon és még egy kis Seoul.