Gaya és a legendás Kim Suro sírja

Busantól egy köpésnyire található Gimhae. A hajdani Gaya központja helyén ma ez a nyugodt kisváros áll, rengeteg cserépedény árussal, kerámia szaküzlettel. Ha van még hely a bőröndben, itt szépen be lehet vásárolni kerámiaedényekből, olcsón, a kézművesektől....

Geumgwan Gaya (a királyság hagyományos megnevezése) alapítója Kim Suro, aki egy aranytojásból született a legenda szerint, és alapította meg Geumgwan Gaya-át, később Koreai félsziget déli területén akkoriban létező törzsszövetségeket (mini-királyságokat) egyesítette, így született meg Gaya, amit fél évszázadnyi önállósága után végül a 6. században Silla bekebelezett. 

Kim Suro a legenda szerint egy indiai hercegnőt vett feleségül, az ő sírjaik találhatók egy szép sírparkban Gimhae központjában, egy skanzen mellett. 

Évente megrendeznek egy fesztivált is, mely a királyi esküvői menetet vonultatja fel a városban, korabeli kosztümökkel. A hirdetéseket láttuk, de sajnos nem akkor volt, amikor mi mentünk.

Busanból viszonylag egyszerű eljutni ide, csak ideje legyen az embernek, de egy fél nap elég, mi speciel egy délutánt szántunk rá. A 2-es vagy a 3-as metróról át lehet szállni a metro térképen lila vonallal jelölt un. light rail vonalra, ami kivisz Gimhae központjába. Busan központjából kb. egy óra az út, Haeundae-ból másfél óra volt. A megálló neve "Royal Tomb of Kim Suro" szóval eltéveszteni nem igazán lehet....

A light rail-nek nevezett magasvasút, gyorsan, kényelmesen lehet utazni a vezető nélküli kis vonaton.

A megállóból kijőve már látni is lehet az irányt, keresgélni egy percig se kell semmit. Én végig nagyon élveztem, hogy mennyire turista-barát Korea, még az ilyen, nagyvárosoktól kicsit távolabb eső helyeken is.

 A sírkertet fal veszi körül, és néhány későbbi (Choson) időben a sír köré épített épület, szentély. Előtte hatalmas tér, és bár augusztus volt, rajtunk kívül egyetlen turista sem tartózkodott nemhogy a sírnál, de egész délután, a városban sem láttunk más külföldit, pedig igazi gyöngyszem a kisváros maga is, a koreai történelem iránt érdeklődők számára pedig szinte kötelező zarándokhely...

A sír és környéke egyszerű, mégis fenséges, a nagy terek, a tisztaság és a csend áhítattal tölti el az embert, itt is szinte be lehet lélegezni a történelmet, a legendákat.

Kis sétányira a sírdomboktól található egy skanzen, a Gaya idők-beli lakóházakat mutatja be, hogy hogyan építkeztek cölöpökre. Sajnos bepillantani nem lehetett, és persze felmászni sem:)))

Lotte Giants és a narancssárga nylonzacskó

Mi mindent lehet még csinálni Busan-ban?

Rengeteget fürödtem, piacoztam, buliztam a parton potyakoncerteket és utcazenészeket hallgatva, a bőrönd fele már kozmetikumokkal volt tele Nampo-dong-ból, megmásztam pár hegyet, sziklát, láttam híres és eldugott templomokat is....mit lehet még csinálni Busanban?

Mindenképpen szerettem volna könyvesboltba is elmenni, mielőtt hazaindulok, egyrészt mert a könyvesboltok és papír-írószerek a fétisem, másrészt tényleg szerettem volna könyvet venni, főleg kalligráfiával foglalkozót. Seoulban már voltam a Kyobo könyv áruházlánc boltjában, gondoltam van belőle Busan-ban is. Kiderült, egy köpésre van Haeundae Beach-től, egy bevásárlóközpontban. Amiről később kiderült, hogy Busan leghíresebb bevásárlóközpontja, a Shinsegae. Egy monster shopping center, leginkább luxus márkákra koncentrálva és a Busanba látogató turisták (koreai ÉS külföldi turisták) kedvelt célpontja. 

A Haeundae metróállomástól a zöld vonalra (2-es) felszállva csak egy pár megálló, a Centrum City megállónál kell leszállni, ugyanígy a Jagalchi halpiactól, Nampo-dongtól is megközelíthető, ugyanerre a metróra szállva, vagy akár az 1001-es busszal. Nekünk sikerült eggyel túlmenni, de sebaj, 10 perc gyalog vissza, és egy írtó cuki hídon mehettünk át, amit ugró delfinek (bálnák?)  szobra díszít, életemben ilyen jópofát még nem láttam.

Luxusmárka mindenhol, koreai mellett kínaiul és japánul beszélő eladókkal, ez nem hozott zavarba, én is eljátszottam a külföldi turistát, nem volt nehéz:DDD Persze shoppingolás helyett inkább csak szájtátottam, de nem az én kategóriám. persze a könyvesboltot megtaláltam, ott azért sikerült vásárolni ezt-azt. Itt jegyzem meg, a papír-írószer részleg csuda,  Japánban és Koreában is imádom a kis jegyzetfüzeteket, tolltartókat, mindent, ami íróeszköz, kütyü. A Kyobo pedig tud mindent. Az eladók pedig közt mindig van, a ki jól beszél angolul is.

Mint minden rendes bevásárlóközpontban, itt is hatalmas éttermi rész van, itt egy dézsába pakolt japán gyuudon-t ettem:DDD

És akkor a Lotte Giants hívek, avagy a híresen vérmes busani baseball rajongók.ról:

Többször is emlegették a hostelben, hogy ha Busanban vagyunk, mindenképp menjünk el egy baseball meccsre, mert a busani srácok nagyon tudnak szurkolni, és szuper zórakoztató. Épp volt is egy meccse a hazai csapatnak akkoriban, hát felkerekedtünk négyen, ebből egyikünk sem tudta, hogy mi is a baseball lényege, annyit tudtunk, hogy van ütő, van laszti, ütni kell meg futni. 

Hát így néz ki a hazai pálya bejárata:

Valami kevésbé fontos, edzőmeccs lehetett, plusz strandszezon, elég kevesen voltak a stadionban, a szembe oldal az ellenfél szurkolóié, ott alig ültek.

A "mag" azért itt volt, a béközép szélén volt helyünk. Első baseball meccsem volt, és tényleg fantasztikus élmény, mi lett volna, ha bajnoki mérkőzésen vagyunk?? A meccs maga elég hosszú volt, no komment, nem tudom mennyinek kellene lennie. Sok szünet is volt, ilyenkor kamera pásztázta a közönséget, vicces feladatokat adva a szerencsétlennek, akit elkapott, például, hogy csókolja meg a mellette ülőt, az akciót pedig az óriáskivetítőre vetítették, persze direkt öreg házaspárt, meg haveri bandát "fogtak ki", akik hatalmas bohóckodás közben imitálták a csókokat, vagy máskor fel kellett emelni a partnert, erre anyu min.80 kilós...hahaha.

Folyamatosan ment az info a játékosok addigi teljesítményéről, a  kivetítőkön. Minden egyes játékosnak saját száma volt, amit a tömeg énekelt, mikor az illető beállt akcióba, ütővel, vagy a dombra dobni. Szinte fél süket lettem a végére, mert mögöttem egy banda nyugdíjas bácsi végigüvöltötte a 3 órás meccset, mármint nem káromkodtak,vagy ilyesmi, hanem énekeltek, meg szurkoltak....

A meccs vége felé a szemeteszsáknak kapott narancs zacskót mindenki felfújta levegővel és a fejére kötözte. Nem vicc, ez itt a szurkolói összetartás, a csapat bátorítása.

Persze mi sem maradhattunk ki belőle, malajziai, német és brazil kis barátaimmal és workaway-es csapattársaimmal mi is megadtuk magunkat a helyi szokásnak:))))

Komolyan, mindenki zacskót húzott a fejére...

Volt még egy pókerarc, az egyetlen néma ember a meccsen (vagyis többen voltak, minden szektorban egy), aki fel-le sétált a palánk előtt, figyelmeztetve a szurkolókat, hogy ne dőljenek neki a kerítésnek, mert csúnyát eshetnek.

 A cheerleader lányok minden szünetben pop dalokra táncolva szurkoltak, és eszméletlen őrjöngés kísérte minden csípőmozdulatukat, rájuk is testőrök vigyáztak, a srácok szerint népszerűbbek mint egy-egy színész vagy énekes, legalábbis a helyiek körében.

Azt hiszem, ha lesz alkalmam, feltétlen elmegyek máskor is baseball  meccsre, bár negyed stadionnyi emberrel ekkora bulit meg őrjöngést szerintem nem fogok látni sehol....

Yonggungsa

Yonggungsa, a sziklapartra épült buddhista templom...

 A pontos neve Haedong Yonggungsa, a Goryo dinasztia idején (a vége felé) épült templomegyüttes, ami szokatlan módon nem a hegyekben van, mint a legtöbb koreai buddhista templom, hanem a sziklás tengerparton, festői, álomszerű környezetben. A név jelentése (a hanjákból bogoztam ki) körülbelül annyi, mint "Keleti Tengeri Sárkány Palotája templom".....

海東龍宮寺

Jól jön ilyenkor a japán tudás:)))

Már a kapuknál aranysárkányokba botlunk....legalább tudom, hogy nem lőttem mellé a fordítással:)

Előkertek, szoborcsoportok, kisebb pavilonok után egy tekervényes ösvény, és egy híd vezet a templomhoz.

A hídról már jól lehet látni, micsoda hihetetlen terepre építkeztek a 14. században a mesterek......

Sárkányba botlunk lépten-nyomon, itt már nagyon kedveltem a helyet, lévén rokonállat:)))

A hatalmas sárkányok mellett a kedvenc pici stréber szobrocskák is felbukkantak.

 Sárkányfejek mindenhol....

Hatalmas arany Buddha és méretes teknős, a Buddhán a szerencse jele.

Ő a templomegyüttes egyik leghíresebb szobra, talán miatta építkeztek ide (nem tudom biztosan, csak tippelek): Haesu Gwangeum Daebul a neve. A Haesul tengervizet jelent, a Gwanggeum pedig a könyörületesség istennője, Daebul pedig Nagy Buddha.....sok legenda övezi, többek között az, hogy 33 különféle alakot tud ölteni....szóval a tengervízben megjelenő könyörületesség istennőjének szobra...a hegyekben biztos nem érezné jól magát...?

                                     

Újabb sárkány, ezúttal freskó formájában...

Ez volt a legmagasabb pont, ahová fel tudtam mászni, hogy fotót készítsek. Sajnos elég párás volt a levegő, szinte midnen nap, a hőség mellett, a fények nem kedveztek a fotózáshoz....

Szerencsemalackák kínai turista kisfiúval....meg kell simizni ezeket a malackákat, hogy szerencsénk legyen...

Hazafelé, a templomhoz vezető utcai kaja- és bazársoron a toltás ellenére (lisztérzékeny vagyok) ettem egy heottok-ot, mert a nénik csak úgy ingyen, megkínáltak....nem illik visszautasítani, meg Koreában nem ismerik aszt a szót, hogy glutén, meg hogy lisztérzékeny.....isteni finom, csak meg kellett birkóznom a következményekkel:P Szerencsére Koreában korlátlanul áll rendelkezésre kimchi, ami számomra kiváló gyomorerősítőnek és prebiotikumnak bizonyult, így nem lettem beteg.....ettől függetlenül nem bátorítanék senkit, hogy a rossz példámat kövesse.