Dél-Koreával még a nagy hullám előtt ismerkedtem meg, japán ismerősök révén, akik (csajok, persze) teljesen oda-meg vissza voltak a Japánt már jóval Magyarország előtt elért koreai hullámmal partra vetett csini koreai pasikért....és a drámákért.
Persze akkoriban nem sokat foglalkoztam Bae Yong Joon-nal, körülbelül nem is tudtam, mi a nagy felhajtás. Volt olyan japán ismerősöm is, aki nem fogadta őszinte tetszéssel a koreai drámák térhódítását, és mikor nála vacsizva megjegyeztem, hogy oh, de szép ruhák! (A Dae Jang Geum futott épp a TV-ben), flegmán odavágta, hogy nem is szép...a kimono szebb...Aztán én is megnéztem azt a bizonyos Winter Sonata-t, egy magyar ismerősöm jóvoltából, aki Japánból hazahozta, és így kezdődött valahogy.
Akkoriban még nem sejtettem, hogy a napi japán dorama-t lassan felváltja a napi koreai dráma. Aztán jött a gasztro-lelkesedés, a csodás dráma zenék miatt a koreai pop és rock zene felé fordulás, majd a drámák hatására a BB-krém imádat, a kozmetikumok, a divat, és úgy minden, ami Korea: a történelem, a kultúra felé való érdeklődés. (Mindez persze a japán vonal mellett párhuzamosan, hiszen nekem "szakmám" a japán nyelv és a kultúra, nem kérdés, hogy nem cserélem le...de nálam, ugyanúgy, mint sokaknál szintén, jól megfér a kettő együtt.)
Addig érett a dolog, míg tavaly, 2014-ben szépen el nem indultam egy csoportos dél-koreai körutazásra. Amit nagyon jól tettem. Szerintem.
A következő bejegyzésben ezt a tavalyi utamat mesélem el, igyekszem a lehető legpontosabban felidézni első találkozásomat a Hajnalpír országával.
Persze akkoriban nem sokat foglalkoztam Bae Yong Joon-nal, körülbelül nem is tudtam, mi a nagy felhajtás. Volt olyan japán ismerősöm is, aki nem fogadta őszinte tetszéssel a koreai drámák térhódítását, és mikor nála vacsizva megjegyeztem, hogy oh, de szép ruhák! (A Dae Jang Geum futott épp a TV-ben), flegmán odavágta, hogy nem is szép...a kimono szebb...Aztán én is megnéztem azt a bizonyos Winter Sonata-t, egy magyar ismerősöm jóvoltából, aki Japánból hazahozta, és így kezdődött valahogy.
Akkoriban még nem sejtettem, hogy a napi japán dorama-t lassan felváltja a napi koreai dráma. Aztán jött a gasztro-lelkesedés, a csodás dráma zenék miatt a koreai pop és rock zene felé fordulás, majd a drámák hatására a BB-krém imádat, a kozmetikumok, a divat, és úgy minden, ami Korea: a történelem, a kultúra felé való érdeklődés. (Mindez persze a japán vonal mellett párhuzamosan, hiszen nekem "szakmám" a japán nyelv és a kultúra, nem kérdés, hogy nem cserélem le...de nálam, ugyanúgy, mint sokaknál szintén, jól megfér a kettő együtt.)
Addig érett a dolog, míg tavaly, 2014-ben szépen el nem indultam egy csoportos dél-koreai körutazásra. Amit nagyon jól tettem. Szerintem.
A következő bejegyzésben ezt a tavalyi utamat mesélem el, igyekszem a lehető legpontosabban felidézni első találkozásomat a Hajnalpír országával.
Nagyon jók ezek az irások, igazi koreai hangulat árad belőle.
VálaszTörlésMinden mondatból sugárzik az elkötelezettség, a feltétlen szeretet Dél-Korea iránt!
Míg olvasgattam, szinte ott éreztem magam a társaságodban, és még a sült csirke illata is mintha megcsapott volna...
Sőt! némely képen még magamat is felfedezni véltem! :)
Kivánok sok sikert és erőt a blogoláshoz, és kiváncsian várom a továbbiakat.
Fighting!
Köszi szépen:) Én is úgy érzem, mintha ott lettél volna velem:)))
Törlés