Silla

Gyeongju, ahol minden lépéssel belélegezzük a történelmet.

A Silla királyság régi fővárosa, most különösen igényes, szuper múzeum ad otthont a filmekből jól ismert relikviáknak. (Minden elismerés a dráma készítőiknek, amiért a történelmi filmek ékszereit, ruháit, díszleteit olyan aprólékos műgonddal, pénzt nem sajnálva, bár valószínűleg némileg "felturbózva" reprodukálják. Hiszem, hogy például a "Silla királyság ékköve" hatalmas nemzetközi sikeréhez a remek történeten, a fantasztikus színészeken kívül e fenséges kor pazar ruháinak, ékszereinek a rekonstruálása is nagymértékben hozzájárult. 

Százával állnak érintetlen a zöldellő, karban tartott sírok, a múzeumban a néhány feltárt sírból kiemelt rengeteg aranydísz, ékszer, a fegyverek, a használati tárgyak. 

És persze a híres csillagvizsgáló, a Cheonseongdae. 

Gyeongju-i bibimbap

Ha már a csülöknél tartottam, akkor következzék egy kis kitérő a kaják világába.

...

Szinte minden dráma rajongónál elérkezik az a pillanat, inkább előbb, mint utóbb, hogy megkóstolja, kipróbálja a koreai ételeket. Miért?? Valószínűleg azért, mert a drámákban 10 percenként bevágott étkezések, melyek a sztori állandó elemei, sőt néha önálló életet élnek, néha főszerepet is kapnak, felvonultatják a tradicionális és modern városi ételek egész seregét. Felér egy agymosással. Mert mikor már 100x végignézted, hogy micsoda boldogsággal tömik be két szippantásra a ramyun-t, hogy majd minden este egy teokbokki+eomuk kombót tolnak a kerekes-gurulós koreai üvegtigrisekben, vagy a chimek sikersztorija azután a  bizonyos csillagfiús sorozat után, vagy amikor egész sorozatokat szentelnek a tradicionális és luxuskivitelű hagyományos ételeknek....már az álmaidba is bekúsznak...hát muszáj élőben is kipróbálni. Mégse kerül annyiba, mint egy utazás, mégis kilépünk vele a virtuális világból a valóságba, nem?

Egyszóval kikerülhetetlen, és szükségszerű, hogy megkóstolj néhányat ezekből az ételekből. Ez olyan interaktívvá teszi a dráma-élményt. Legjobb, ha ramyun-t, kimchi-jeon-t, vagy épp teokbokki-t tolsz miközben nézed aktuális kedvenc drámádat. 

Tegye fel a kezét, aki dráma rajongó, és még SOHA nem ült le koreai kajával a TV/laptop elé??

....

Mitől is olyan addiktív a koreai konyha?

...

A változatosság...ami ugye gyönyörködtet. Nem csak egyik napról a másikra, hanem egyetlen terített asztalnál is a színek, textúrák és ízek harmonikus kavalkádja. 

Íme a Gyeongju-előtt fogyasztott bibimbap. A legismertebb, egyszerű, de mégis végtelenül igényes étel.

Vagyis étel-halmaz. Mert a koreai banchan nem játék. A külön tálkákba pakolt fermentált, savanyított, párolt zöldségek, húsok (az a szürkés-fehér kocka az párolt cápahús volt!), és az elmaradhatatlan leves. Van itt minden: marhahús, hal, zöldségek, gomba, rizs, szilárd kaja is, leves is, csípős, édes, savanyú, sós, keserkés....ez a terülj-terülj asztalkám is a varázslat része. 

Ez az ebéd kifejezetten a nem csípős kategória volt, ami viszonylag kevés Koreában (kivéve a kimchit, és az opcionális paprikakrémet). Ha csak picit is, de minden csípős, Vannak persze fokozatok, elég széles skálán, szerencsére én nagyon jól bírom, sőt kifejezetten imádom a csípős ételeket, a koreai csípős-de közben édes is- kajákat pedig imádom. 

Azóta időt-pénzt nem kímélve, amit tudok megkóstolok, és itthon, a beszerezhető alapanyagokból megpróbálok megtanulni, hogy ne csak a méregdrága pesti koreai éttermekben legyen meg az élmény, és hogy megoszthassam a barátaimmal is:)

Jongin skanzen, Suwon

Suwon 40 km-re fekszik Seoul-tól, és amellett, hogy ott lakik az egyik legrégebbi koreai levelezőpartnerem, nem mellesleg van ott egy hatalmas....de tényleg hatalmas skanzen. A skanzen szó eddig nekem egyet jelentett a félkörbe rakott, 10-12 parasztházzal, melyekben porosodó rokolyák, kukoricacsuhé, és sok Miska-kancsó porosodik, a fűben pedig libák, birkák legelésznek.

.....

De ez itt Suwon-ban, ez egy hatalmas város. A közigazgatás minden épületével, a régi hétköznapok minden kellékével, statisztákkal, lovakkal, festett pavilonokkal, utcákkal, terekkel, egy egész nap kell, hogy tényleg alaposan bejárja az ember. Akkora a terület, hogy még a sok turistát is elnyeli. hatalmas élmény, a sorozatrajongóknak pedig kötelező, életnagyságú papíremberek hirdetik, melyik drámát hol forgatták itt.

Láttunk esküvőt, esküvői menetet, lovasakrobata bemutatót, ahol a srácok lóhátról nyilaztak, majd előkapták az ostort és csergették.....öööö....hol is láttunk már ilyet..?? Szuper, megtaláltuk rég elveszett testvéreinket:)))

Aznap délután, miután visszabuszoztunk Seoul-ba, még belefért a Namsan torony, és a Dongdaemun piac is.

Az ikonikus pontok...

 Ginszeng szaküzlet. Kár, hogy én nem értek hozzá, csak annyit tudok, ha a koreai vörös ginszeng mint egyik fő összetevő szerepel egy kozmetikumban, az rossz nem lehet. Csak jó. És luxus kategória, de mindenképp varázserővel bír.

Piac, csülök. Egyre otthonosabbnak tűnt ez az ország. Este be is ültünk egy közeli csülközőbe, az étel neve pedig koreai nevén jeokbal.  Újabb kedvencet avattam. Fantasztikus, omlós, puha, szaftos, ízletes. Némi soju-val már gasztro-orgazmus. Ha orvos lennék, receptre írnám: ezt egye kend, ettől erőre kap!

Bukchon Hanok village

Bukchon, a meseházak negyede

A hanok, a tradicionális koreai ház a padlófűtésével, a szellős elrendezésével, a bájos díszítésével, meg úgy általában ahogy belengi "Korea szelleme"...minden turista elzarándokol ebbe a városrészbe. Felesleges leírnom, amit már millióan leírtak előttem, nem tartok kiselőadást, milyen öko-, milyen pazar. Egy tuti, legközelebbi utam alkalmával már biztosan szeretnék megszállni egy hanok stílusú panzióban...bár erre azért még kicsit jobban kell gyúrni, úgy tűnt eddig, nem épp olcsó mulatság.

....

Azért azt megkérdezném egy itt lakó celebtől, vagy magas rangú kormánytisztviselőtől, milyen érzés, hogy naponta több ezer-, tízerer ember grasszál a háza tövében és fotózkodik non-stop..? Személy szerint engem az őrületbe kergetnének, de ők felvállalják ezek szerint a kultúrmissziót, és hagyják, hadd áradjon a  szeretet és a csodálat:)

Sejong király és Lee Sun Shin admirális

Nagyságuk előtt tiszteleg az a hatalmas, nyílt placc is, melyen impozáns szobraik állnak. Nekem az tetszett benne a legjobban, ahogyan a hatalmas metropolisz közepén a tér kitágul, a felhőkarcolók helyén az ég feszül, a várost ölelő hegyek pedig megkoronázzák az egészet. Tessék, így kell várost, teret tervezni! Amúgy esett...aznap egyedül, de még ez sem törte le az áhítatot, amit éreztem:) 

Nagyon csendben jegyzem csak meg, aznap este chimek-re vadásztunk. Igen, a drámáknak erős befolyásoló hatalmuk van. Igen, utunk előtt nem sokkal vetítették a "My love from the star" kult-sorozatot. Ez van. Szerintem nem ciki:) Ha nincs ez a dráma, sose tudom meg, hogy a világ legjobb gyorskajája nem a meki, vagy a burgerking, se nem a pizza....hanem a sült csirke mindenféle szószokkal és sörrel. Minek az a sok szénhidrát, meg tartósítószer, a lényeg úgyis a hús meg a sör. A koreaiak tudják a tutit.

Folyt. köv.

1.0, avagy a függőség kezdete

Dél-Korea 1.0, avagy a függőség kezdete

Bár már Japánban többször is jártam, munka és nyaralás apropóján is, Koreába először 2014 májusában jutottam el. Egy csoportos körutazásra befizetve, egyévnyi spórolt pénzem feláldozva a kíváncsisággal vegyes rajongás oltárán.

....

Nem, nem bántam meg. Egy cseppet sem.

....

Mostanában rengetegen utaznak turistaként Dél-Koreába, és kis hazámból is egyre többen. Ha még nem voltak, akkor szeretnének. Én is így voltam vele. És mint mindenkinek, nekem is megvoltak a magam elképzelései, reményei, vágyai a nagy utazás előtt.

Amiket aztán a valóság felülmúlt.

Szövögettem én is álmokat az utazásról, de még lehet, hogy egy jó darabig csak képzelgés marad, ha egy barátnőm nem húz be a csapatba. (Köszi, Detti<3)

Nem bántam meg a csoportos utazást sem, bár egy emberen kívül senkit sem ismertem előtte.

Koreaiul már tanulgattam, és magabiztosan úgy éreztem, kaját-piát rendelni már tudok, jó úton haladok, de azért még egy utat egyedül nem vállalnék. Erős meggyőződésem volt, hogy a nagyvárosokban elboldogulok majd angolul, de hátha mégse mindig..? Na és persze, én társaságban érzem jól magam, nem vagyok egy magányos szerzetes típus, aki batyuval nekivág az ismeretlennek. 

AZ utazási iroda remek kis utat hozott össze, kezdő csomagnak pont jó. 

10 nap, Seoul-Suwon-Gyeongju- Busan---majd vissza Seoul. 

Volt benne törilecke, múzeumok, buszozás, folklór, shopping, városnézés, tengernézés, szóval tartalmas volt.

....

Szegény idegenvezetőt kicsit néha sajnáltam, nem hiszem, hogy felkészült volna lelkileg arra, hogy a banda fele keményvonalas dráma-rajongó, aki jóval alaposabban ismeri a koreai történelmet, a drámák kapcsán sokan végeznek lelkes kutatómunkát a kitalált történetek valós hátteréről, a megjelenített történelmi személyekről....Azóta már tudja ő is, hogy a dráma-rajongó ajummákkal nem lehet ám viccelni!

Megpróbálom akkor felidézni dióhéjban .....(már amennyire nekem ez megy, mármint a dióhéj)...ezt az első utat a színes paloták, delejes tekintetű férfi-színész félistenek, a csípős kaják, a one-size baggy cuccok és a BB krémek hazájába.

Seoul

Ezúttal is elnézést kérek, amiért kissé zanzásítva mutatom be ezt az utam. Azóta eltelt másfél év, és jómagam is kíváncsi vagyok, a fotókon kívül mi maradt még meg bennem. Mivel nem vagyok egy nagy blogger, és fotózni se fotózom olyan sokat, mikor utazom, nem írtam real-time blogot. őszintén szólva, nem éreztem sosem a késztetést. De most, hogy már másodszor is Koreába repültem nyaralni, talán mégis érdemes. Most igazából azt próbálom a következőkben bemutatni, inkább csak emlékfoszlányokból, hogy miért éreztem a késztetést, hogy ÚJRA odautazzak.

Egyébként Seoul, úgy, ahogy van, hatalmas élmény. Én lépten-nyomon Tokióval hasonlítottam össze, nem tehetek róla, reflex, mivel Japánban már 3X jártam ezt a koreai utat megelőzően.

Seoul a rengeteg felhőkarcoló, az ott lakók száma ellenére is tisztább levegőjű, nem tűnik olyan zsúfoltnak, amit a széles utak a központi területeken, a rengeteg park, sétány, a modern városban szigetként ápolt, felújított paloták, szentélyek, és maga a széles---nagyon széles---Han folyó tesz valószínűleg. 

És még egy csomó minden, de majd szépen, sorban.

.....

Most sorolom, merre jártunk.

Jongmyo-szentély, az ősök tiszteletének helye.

A végtelen nyugalom kertjéből egyből Insadongba, a leginkább turistáknak való, szuvenírvásárlós, nyüzsi-negyedbe mentünk.

Insadong, a shopping élmény és az első tradicionális koreai ebéd

Gyeongbok-gung, a királyi palota.

Hol máshol, mint a város közepén. Felhőkarcoló, felhőkarcoló, nép mindenfelé, felhőkarcoló...hopp, egy palota! Remek. Időzítés az őrségváltásra, nagyon látványos volt, csak azok a műszakállak:D A palota fenséges, és még a sokat szerepeltetett királyi trónt is megtaláltuk...Amúgy egy szuper múzeum is tartozik a komplexumhoz. (Itt kell megjegyeznem, hogy Korea a kultúrarajongók Mekkája: a múzeumi belépők, a palotákba, skanzenekbe a belépők magyar ésszel felfoghatatlanul olcsók. Az még felfoghatatlanabb, hogy ezért a pénzért milyen színvonalat kapunk. Felújított, látványos, interaktív, pazar...Koreában külön élmény múzeumba járni. 

Folyt.köv.

Utazásaim háttértörténete

Utazásaim háttértörténete

Dél-Koreával még a nagy hullám előtt ismerkedtem meg, japán ismerősök révén, akik (csajok, persze) teljesen oda-meg vissza voltak a Japánt már jóval Magyarország előtt elért koreai hullámmal partra vetett csini koreai pasikért....és a drámákért.
Persze akkoriban nem sokat foglalkoztam Bae Yong Joon-nal, körülbelül nem is tudtam, mi a nagy felhajtás. Volt olyan japán ismerősöm is, aki nem fogadta őszinte tetszéssel a koreai drámák térhódítását, és mikor nála vacsizva megjegyeztem, hogy oh, de szép ruhák! (A Dae Jang Geum futott épp a TV-ben), flegmán odavágta, hogy nem is szép...a kimono szebb...Aztán én is megnéztem azt a bizonyos Winter Sonata-t, egy magyar ismerősöm jóvoltából, aki Japánból hazahozta, és így kezdődött valahogy.

Akkoriban még nem sejtettem, hogy a napi japán dorama-t lassan felváltja a napi koreai dráma. Aztán jött a gasztro-lelkesedés, a csodás dráma zenék miatt a koreai pop és rock zene felé fordulás, majd a drámák hatására a BB-krém imádat, a kozmetikumok, a divat, és úgy minden, ami Korea: a történelem, a kultúra felé való érdeklődés. (Mindez persze a japán vonal mellett párhuzamosan, hiszen nekem "szakmám" a japán nyelv és a kultúra, nem kérdés, hogy nem cserélem le...de nálam, ugyanúgy, mint sokaknál szintén, jól megfér a kettő együtt.)
Addig érett a dolog, míg tavaly, 2014-ben szépen el nem indultam egy csoportos dél-koreai körutazásra. Amit nagyon jól tettem. Szerintem.
A következő bejegyzésben ezt a tavalyi utamat mesélem el, igyekszem a lehető legpontosabban felidézni első találkozásomat a Hajnalpír országával.