Global Taste of Korea II.

한국의 맛 세계를 품다! 

Azaz mutassuk meg Korea ízét a világnak, ez volt a Tv műsor és szakácsverseny mottója.

20 versenyző a világ minden tájáról: Ázsia, Amerikák, Európa...ebből páran, mint én is, otthoni konyhatündérek, de a nagyobb rész bizony szakács vagy szakácstanonc....hmmm. Ebből már lehetett tudni az esélyeket:))))

Persze ez egy TV műsor és semmit sem bíznak a véletlenre, az esélyesekkel már a kiutazásunk előtt is interjúkat készítettek, otthonukban, hazájukban, ezt persze mi már csak jóval később, a TV műsor adásba kerülése után láthattuk, de amúgy sem voltak kétségeink, kik az esélyesek: ők mind igazi profik voltak, többen nem is először vettek részt szakácsversenyen, persze nem ezen....

Ám mindettől függetlenül fantasztikus 8 nap volt, nagyon sűrű programokkal. Egyrészt a TV felvételek miatt, másrészt rengeteg programot szerveztek nekünk, sok helyre elvittek, és hiába volt "munka" az egész, nagyon szórakoztató volt. Első 1-2 napban még kameratudatosak voltunk, és kicsit feszélyezett, hogy folyton az arcunkban van, körülöttünk kering 3-4 kameraman, plusz a fejünk fölött kamera-drónok, de hamar megszoktuk, legalábbis én, 3 nap után már nem is foglalkoztam vele...

Mikor megérkeztünk Seoulba, a reptéren már vártak minket, egyenként mindenki a saját országából, hatalmas bőrönddel jött. Már itt felvételt készítettek velünk, és bemutattak a saját, külön tolmácsunknak! Nekem vicces volt a szitu, mert én is tolmács vagyok, most fordítva ültem a lovon:P A tolmácsok fiatalok voltak, még tapasztalatlanok, de viszonylag jól vették az akadályokat, és szegénykéknek velünk együtt kellett végigdolgozni a napot reggel 8-tól este 10-ig, néha éjfélig! Bizony, ennyi minden volt egy napra, a programok után még este 6-7 körül vissza a szállodába, vacsora után pedig mindennap, mind a 20 résztvevővel egyenként mini-interjú az aznapi dolgokról: gyűjtötték az anyagot a műsorhoz. Az időeltolódásra még ez a feszített tempó, pallipalli....első 3-4 nap nagyon ki voltam merülve....de ez a koreai tempó!

Első este még Seoulban éjszakáztunk, a tetőteraszon vacsorázva, ismerkedve, majd másnap a reggeli után indultunk Jeonju-ba, a bibimbap hazájába, ahol a minket fogadó CCIK (Creative Culinary Institute of Korea) intézményben és a környéken híres helyeket, éttermeket, a tengert és egyéb érdekes dolgokat látogatva sok-sok felvételt készíthessenek. 

 Mi, versenyzők...vagyis akkor már teljesen nyertesnek  éreztem magam, hiszen részt vehettem ezen a fantasztikus utazáson, szóval mi külfüldiek és a tolmácsaink néhány PD-vel egy klasszikus, bordó műbőr-fehér nyloncsipke enteriőr koreai buszon utaztunk, a stáb többi tagja, a felszerelések külön kisbuszokkal, autókkal utánunk....

Jeonju-ba megérkezvén, még a szállás elfoglalása előtt betértünk az egyik leghíresebb gochujang és doenjang paszta gyártó családi manufaktúrába, ahol megmutatták, hogyan készül a legtöbb koreai étel elengedhetetlen alapanyaga, a paprikapaszta és a szójababpaszta....

A hotelünk nem volt túl messze a CCIK-től. Ezt a fotót a Tv műsor kedvéért, az intézet előtt készítették rólunk, itt már séfnek öltözve:)))

Rengeteg felvétel készült, volt,a mit felhasználtak a műsorhoz, de szerintem a 90%-át nem..ilyen ez a showbiznisz:P Ez a műsor nyitányához készült. Én rendkívül élveztem, hogy beleláthatok a műsorkészítésbe és úgymond "benne lehetek a sűrűjében"...ez egy más világ.

 A CCIK úgy értettem, hogy egy minisztérium által támogatott intézmény, ahol a koreai ételek séfjeit képezik, akik majd a koreai ételeket képviselik...Fantasztikus, milyen lendülettel és pénzt nem kímélve népszerűsítik az amúgy is népszerű koreai ételeket külföldön. Nem is kell ennél jobb országimázs.

A CCIK konyhájában is voltak felvételek, itt oktatásban is részesültünk, nekünk is kellett főzni, feladatok voltak, elég sok időt töltöttünk bent. A felvételek közti szünetekben ettünk, beszélgettünk, barátkoztunk...Mert rögtön az elején 4 csapatot csináltak belőlünk, és csapatokban versengtünk egymással mindenféle vicces feladatokban...volt, ami persze komolyabb is volt....végül itt volt az elődöntő, ahol főzni kellett, hazai ízeket keverve a koreai ízekkel...kicsit zavarba ejtő történet,de itt dőlt el, ki az az 5 versenyző, aki majd élő adásban, a döntőben szerepel. Persze nekünk, home-cook-oknak, házi-tündéreknek esélyünk sem volt, de ez nem számít, én boldog voltam, hogy időre befejeztem a feladatot, és nem vágtam meg magam, nem égettem meg magam:DDDD Voltak, akik rosszul lettek, az előző napi tengerparti felvételeken napszúrást kaptak, vagy a stressztől lettek rosszul, szóval volt igazi dráma is bőven. Én a telefonomat ejtettem el úgy, hogy az út második felében le kellet válnom a mátrixról: se FB, se Kakao, se Instagram, semmi...a fotóim nagy része is a többiek kedvessége folytán került hozzám...

 Elmentünk Jeonjuban egy olyan helyre, ahol teaszertartást tanultunk, hanbokba öltöztünk, és még Jeonju polgármestere is kezet fogott mindegyikünkkel...kicsit úgy éreztem magam, mint egy koreai drámában:DDD

 A teaszertartást is végig filmezték, persze minden percünket, amit ébren töltöttünk, de addigra már rég megszoktam.

Balról jobbra: Miss Kolumbia, Miss Svédország és Miss Magyarország:DDDD Csak mert a hanbokban királynőnek érzi magát mindenki!

 Kapunk egyforma pólót, elzarándokoltunk a tengerhez is, jól éreztük magunkat, és a tolmácsaink is lazíthattak néha egy kicsit.

 Persze a tengerparton is csapatverseny volt, az iszapból kellett kézzel, szó szerint a 10 körmünkkel kikaparni a pici kagylókat, az esti levesbe! időre, minél többet....mindenki kapott ahjumma nadrágot, amiben persze tök röhejesen néztünk ki, de ez itt így megy...mindent a poén kedvéért:P A cuppogó iszapban állandóan ottragadt a gumicsizmánk, négykézláb, hemperegve dagonyáztunk, remélem, a kedves TV nézőknek tetszett a külföldiek szerencsétlenkedése:DDD

Az intézetben a professzoroktól tanultunk is: a hölgytől a japche elkészítését. Sajnálom, hogy a műsorból ez kimaradt, azon kevesek egyike voltam, aki jól el tudta készíteni, és  meg is dícsértek...(itthon már sokszor készítettem, itt egy kicsit másképp kellett, de sikerült).

Egyik este elvittek egy puccosabb étterembe, ahol megkóstolhattuk a legendás jeonju-i bibmbap-ot:

Voltuk egy szerzetesi ételeket oktató főzőiskolában is, ahol az egészséges, buddhista ételekkel ismerkedtünk, és egyből el is kellett készítenünk őket, a hwajeon-t (virágsütit), sült uborkát és a tofu-pogácsát azóta is megcsináltam itthon, többször is...Sajnos a lótuszlevélben különböző magvakkal, babokkal párolt rizst nem, mert itthon szerintem hiába keresnék lótuszlevelet.....(Füvészkert?!?!? haha)

 Rengeteg selfie készült, és csopotkép....mindenkin ott a séf-szerelés, kis zászlónkkal:D

 Utolsó előtti napon volt az élő televíziós adásban a döntő, az előzőleg kiválasztott 5 nyertessel (Oroszország, Kína, Venezuela, Vietnam és USA). Mi 15-en, akik kiestek az elődöntőben, ekkor már teljesen felszabadultan, szuroltunk a stúdióban...

A három zsűritag ül ott oldalt, három koreai sztárséf, akik sokat szerepelnek ilyen műsorokban....a tolmácsaink taposták egymást autogrammért, bevallom, én nem ismertem őket, és most sem emlékszem rájuk...

 A legvégén persze már mindenki megkönnyebbült, hogy vége a versenyeknek, olyan igazi, drámák végén a stábbal és színészekkel készülő csoportképeket is csináltunk, itt így szokás!

 The End

Global Taste of Korea I.

Miután 2014-ben és 2015-ben is kijutottam Koreába, sosem gondoltam volna, hogy 2016-ban is kijutok. Nem is terveztem, hiszen annyi félretett pénzem megint nem volt, 2016 elején munkahelyet is váltottam, költözés is volt, munka miatt egy hónapot Japánban töltöttem, úgy éreztem, ebben ez évben már megvolt az utazás, az izgalom bőven. 

Maximum ismét a workaway jöhetett volna szóba, de új munkahelyem volt, egy hónapot nem hiszem hogy kérhettem-kaphattam volna csak úgy, utazgatni:)))) Egyszóval nem terveztem, de a sors közbeszólt.

Mert erre már nem tudok mit mondani, biztosan a sors keze volt....zsinórban, már menetrendszerűen járok Koreába:)))

Ismét kiutazhattam, sőt nem is akárhogyan: az KBS TV társaság nemzetközi koreai étel főző versenyén részt venni, a kinti döntőre, TV felvételekre kiutazni, átélni azt a sok-sok  kalandot, és végül megkapni munkánk eredményéért a "tiszteletbeli követ a koreai ételek népszerűsítéséért" címet a koreai külügyminisztertől. magam is alig hiszem.

2016-ban először került megrendezésre Magyarországon a Koreai Kulturális Központ szervezésével (akik a kinti szervezőcsapattal és a TV stábbal és a koreai nagykövetséggel együttműködve rendezték meg az eseményt). 

A versenykiírás szerint koreai étel készítését bemutató videóval lehetett nevezni, a fődíj a koreai út és részvétel a nemzetközi versenyen volt. Autodidakta módon tanultam a koreai ételek készítését, néhányan éve már az egyik fő hobbim, gondoltam megpróbálom. Nem hittem, hogy nyerhetek, mert a Központ főzőtanfolyamaira járni munka mellett nem tudtam, de gondoltam, hogy a két előző utam folyamán "ráéreztem" már a koreai konyhára, és tucatjával tudtam már akkor is fejből elkészíteni az egyszerűbb koreai ételeket, hát megpróbálom. Elvégre úgy szép az élet, ha zajlik. Addigra már a témába vágó FB csoportom is majdnem 1500 tagot számlált, itt volt az ideje a virtuális világból fejest ugrani a sűrűjébe. Nem bíztam magamban, mert tudtam, hogy olyan emberekkel kell megküzdenem, akik a KKK főzőtanfolyamára jártak, és koreai séftől tanultak, de mindenképp szerettem volna tudni, mit szól egy koreaiakból álló zsűri a főztömhöz.

A nevezési feladat két olyan étel elkészítése volt, ami húst tartalmaz, kimchit és közel áll a magyar ízlésvilághoz, tetszene a magyar embereknek. Én dakbokkeumtang-ot készítettem, ami paprikaszószos-csirke étel, csípős és édes is, sűrű, a sok paprika és a csirkehús, hagyma, fokhagyma, répa, stb. kombó miatt szerintem közel áll a magyar ízléshez, legalábbis nem teljesen ismeretlenek alapanyagok, fűszerezés is hasonló. Csak annyiban különbözik, hogy tudjuk, mégse magyar ételről van szó:))

A kimchi-t tartalmazó  ételnek egy egyszerűt választottam, hiszen időkeret is volt, nem jó ötlet két bonyolult dolgot készíteni egyszerre (ez jótanács annak, aki idén indul!), tehát egy kimchi-jeon mellett döntöttem, ennek is a tonhalas változatát, egyszerűen, mert nekem az a kedvencem, és a stresszt, amit egy verseny jelent érdemes tompítani azzal, hogy egy már 100x elkészített ételt választunk, nem lehet mellélőni. Gondoltam, ez talán túl egyszerű lesz, de az időfaktor a komolyabb probléma, így nem cifráztam. 

Így nézett ki az étel, aminek a készítését videóra vettem, sima home-cook kategória, nem egy fine-dining:

 A budapesti döntőbe 10 versenyző jutott be, az előzetesen beküldött, és elbírált videók alapján. Ez a 10 versenyző mérkőzött meg egymással egy konyhastúdióban, a kamerák kereszttüzében, a zsűri és az érdeklődök figyelmével kísérve. Itt már egy kis ízelítőt lehetett kapni abból, hogy vajon mi vár ránk kint, Koreában:D A lámpalázat mindenesetre otthon kellett (volna) hagyni:))

Szóval mindkét ételt elkészítettem időre, tálaltam, ahogy kérték, és aztán vártam, mi lesz a vége.

Mivel nem gondoltam, hogy nyerhetek, ezért azért imádkoztam, hogy bárcsak sikerülne legalább egy 3. helyet elérni...és mikor már megvolt a közönségszavazat, a 3., a 2. hely is, kezdtem letörni, és akkor kihirdették az első helyezettet, és meghallottam a nevem...azt sem tudtam, merre induljak el, sírás fojtogatott, és nagyon boldog voltam, és ijedt is, mert tudtam, hogy a koreai út izgalmas lesz, de nagyon-nagyon nehéz is....(megnéztem előző este a YT-on pár videót az előző évek versenyeiről, amit nem kellett volna:P)

A Koreába való indulás előtt még volt egy 3 alkalmas tréningem a KKK-ban, ahogy a K-Point séfje (az egyik zsűritag volt) és az igazgató úr felesége próbált kezdeni velem valamit:DD

A KBS show felvételeiről, a kinti versenyről a következő bejegyzésben....

Gamcheon art village

Egy teljes napot (na jó, nem hajnalban keltem) szántam Gamcheon városnegyedre, ami szintén talán az egyik legkedveltebb turistalátványosság, és persze a koreaiak maguk is szeretnek ide kirándulni. Ami régen a város szégyenfoltja volt, a nyomornegyed, azt szépen elkezdték kifestegetni, majd modern hipszterek kávézókat nyitottak, kézművesek kézművesboltokat, így egyszer csak megszépült, romantikus, művészfalu lett belőle.  

Egy dombra épült szegénynegyedből lett kis csoda, a busaniak rendkívül büszkék rá, és van is miért. Órákon keresztül lehet ténferegni a kis utcákon, minden méteren akad valami, amit érdemes lefotózni, sok interaktív fotópont is van, ahol mi magunk is belekerülhetünk a képbe... 

Bolygókat, virágoskerteket, találunk, és még magát a Kis herceget is a rókájával. Itt ettem először vízcsepp édességet, ami igazából japán, de mindegy, 

Gamchonba szintén a halpiactól indultam, busszal mentem fel a dombra, nem nehéz megtalálni egész egyszerűen követni kell a turista tömeget:)))

Ahogy lenéz az ember a dombról, azért látszik még a régi kopott városrészből is valami, de valóban büszkék lehetnek, hogy sikerült a város szégyenéből a város büszkeségévé tenni, igazi turistamágnessé. 

Persze azt a napot is Nampo-dong-ban fejeztem be, mint már említettem, imádtam arrafelé shoppingolni. Elsősorban a koreai kozmetikumok miatt, amiknek idő közben nagy rajongója lettem, meg az első utam során tapasztalt vevő-központúság miatt is...mindenhol kedves, segítőkész eladók, 1+1+1+1+1....akciók, rengeteg ingyenes termékminta, az általános hangulat miatt is, ami egy-egy road-shop-ban fogadja az embert. 

Mégis csak sikerült egy képet előhalásznom a két metroállomást a föld alatt összekötő monster föld alatti zsibvásárról....ott messze a távolban még mindig az üzletek végeláthatatlan sora. Kicsit a kínai piacokat juttatja az ember eszébe, persze csak egy pillanatra, mert itt azért jobb a kínálat:)

Gaya és a legendás Kim Suro sírja

Busantól egy köpésnyire található Gimhae. A hajdani Gaya központja helyén ma ez a nyugodt kisváros áll, rengeteg cserépedény árussal, kerámia szaküzlettel. Ha van még hely a bőröndben, itt szépen be lehet vásárolni kerámiaedényekből, olcsón, a kézművesektől....

Geumgwan Gaya (a királyság hagyományos megnevezése) alapítója Kim Suro, aki egy aranytojásból született a legenda szerint, és alapította meg Geumgwan Gaya-át, később Koreai félsziget déli területén akkoriban létező törzsszövetségeket (mini-királyságokat) egyesítette, így született meg Gaya, amit fél évszázadnyi önállósága után végül a 6. században Silla bekebelezett. 

Kim Suro a legenda szerint egy indiai hercegnőt vett feleségül, az ő sírjaik találhatók egy szép sírparkban Gimhae központjában, egy skanzen mellett. 

Évente megrendeznek egy fesztivált is, mely a királyi esküvői menetet vonultatja fel a városban, korabeli kosztümökkel. A hirdetéseket láttuk, de sajnos nem akkor volt, amikor mi mentünk.

Busanból viszonylag egyszerű eljutni ide, csak ideje legyen az embernek, de egy fél nap elég, mi speciel egy délutánt szántunk rá. A 2-es vagy a 3-as metróról át lehet szállni a metro térképen lila vonallal jelölt un. light rail vonalra, ami kivisz Gimhae központjába. Busan központjából kb. egy óra az út, Haeundae-ból másfél óra volt. A megálló neve "Royal Tomb of Kim Suro" szóval eltéveszteni nem igazán lehet....

A light rail-nek nevezett magasvasút, gyorsan, kényelmesen lehet utazni a vezető nélküli kis vonaton.

A megállóból kijőve már látni is lehet az irányt, keresgélni egy percig se kell semmit. Én végig nagyon élveztem, hogy mennyire turista-barát Korea, még az ilyen, nagyvárosoktól kicsit távolabb eső helyeken is.

 A sírkertet fal veszi körül, és néhány későbbi (Choson) időben a sír köré épített épület, szentély. Előtte hatalmas tér, és bár augusztus volt, rajtunk kívül egyetlen turista sem tartózkodott nemhogy a sírnál, de egész délután, a városban sem láttunk más külföldit, pedig igazi gyöngyszem a kisváros maga is, a koreai történelem iránt érdeklődők számára pedig szinte kötelező zarándokhely...

A sír és környéke egyszerű, mégis fenséges, a nagy terek, a tisztaság és a csend áhítattal tölti el az embert, itt is szinte be lehet lélegezni a történelmet, a legendákat.

Kis sétányira a sírdomboktól található egy skanzen, a Gaya idők-beli lakóházakat mutatja be, hogy hogyan építkeztek cölöpökre. Sajnos bepillantani nem lehetett, és persze felmászni sem:)))